Koncertnapló

A Karma To Burnt jobban szeretem, mint a Kyusst. Ez tegnapig nem volt egészen biztos, de az esti koncert után lehet, hogy a K2B-t még az abszolút kedvenc Sleepnél is jobban szeretem! Pedig, eleinte az sem volt teljesen tiszta, hogy egyáltalán bentről akarom-e őket nézni, mivel a Russian Circles koncerten az A38 tetőterasz leszerepelt egy életre. Végül egy jó barátom is úgy döntött, hogy eljön, úgyhogy a hajóról néztük meg a koncertet (bár állítom, hogy a partról többet lehet látni, mintha a teraszon hátrébb állnál). Igyekeztünk időben odaérni, mert az volt a terv, hogy, amint vége a (számomra abszolút érdektelen) Shapat Terrornak, megpróbálunk minél közelebb férkőzni a színpadhoz. A terv be is jött: sikerült az első és a második sorban helyet szerezni, egyébként durva teltház volt, sokkal többen voltak, mint amennyit a hely elvisel. Nem vacakolt a zenekar a beállással, bedugták az erősítőkbe a hangszereket, dobos csavart kettőt a cuccon, és nem sokkal fél kilenc után bele is csaptak a 19-be. A hangzás konkrétan mesés volt, mi ugye elég közel voltunk a kontrolokhoz, lehet onnan is szólt ennyire jól, de mindenesetre lemezminőségben szóltak. Szépen bemutatták az életmű fontosabb darabjait (tehát a középső három lemezről voltak főleg számok), ha jól emlékszem az elsőről és az utolsóról csak egy-egy dal fért be, nagyon helyesen, teszem hozzá. Az Almost Heathen-ről még a kedvenc K2B számomat is eljátszották, vagyis az 5-ös számút.  Na, itt a pontos szet, ami ott helyben papírra nyomtatva nagyon vicces volt. Szerencsére ének egyáltalán nem volt, pedig Wiliam előtti mikrofon miatt féltem, hogy majd éneklős számokat is játszanak, de azt csak minimális köszöntésére és köszönésre használta a gitáros. Egyébként nagyon szimpatikus, hétköznapi emberek alkotják a Kama To Burnt, akikből egyáltalán nem nézné ki az ember, hogy ilyen jó zenét csinálnak és ennyire élvezik. A közönség szépen lassan melegedett be, végén már komoly mozgás alakult ki a színpad előtt, ami csak még jobban fokozta a hangulatot (utolsó pár számban már a gerendákról is lógtak az emberek). Na igen, a hangulat. Az pont olyan volt, mint amilyennek egy ilyen desert rock / stoner koncertet képzelek, akár a sivatag közepén is lehetett volna az egész, teljesen megvolt ez az érzés, és mivel ilyet még nem éreztem hasonló stílusú koncerteken, ezért egyértelműen ez eddigi életem stoner bulija (azért a konstans fűszag is jó tett a dolognak!). Ha csak fele ilyen jó lett volna a Kyuss...