Eddig lustaságból nem írtam erről a három februári buliról. De most is csak röviden írok, mert az idő kevés az egyéb elfoglaltság meg sok.
2011.02.17: Kylesa - Bécs, Aréna
Elsőként a hónap közepén a Kylesa-t néztem meg Bécsben. Az előzenekarok olyan jól szerepeltek, hogy már a nevüket is elfelejtettem. Maga koncert a kis Arénában volt, rendes teltház előtt. A Kylesa pedig életem egyik legjobb koncertélményét adta.
A Spiral Shadow számomra nem csak a tavalyi év lemeze, de úgy általában is az egyik kedvenc albumommá vált. Így nem csoda, hogy meg kellett nézni Lauráékat, annak ellenére, hogy bevallom tavaly a Converge előtt pl. nem voltak rám akkora hatással, mint szerettem volna. Hogy mitől volt ennyire jó ez a mostani koncert? Először is, hogy jó számokat játszottak, szinte az összes kedvenc Kylesa számom elhangzott. Aztán, sikerült még jobban feldobni a hangzást, Corey a bőgős szinte minden számban billentyűkön is játszott, Philip Cope zenekarvezető meg dobolt (bizony, ilyenkor 3 dobos volt), thereminezett, meg valamilyen specko Ipad-es effektet is megszólaltatott. Tudom, ennyi szir-szartól az ember az hinné, hogy vásári hangulat alakul ki és giccses lesz a zene, de nem. Tényleg feldobták a zenét, a speciális hangszereket csak ott szólaltatták meg, ahol tényleg hozzátett valamit. Az ilyen hangulatosabb zenéknél mindig fontos kérdés, hogy a lemezek által közvetített hangulatot sikerül-e előcsalni élőben, de a Kylesa-nak nem csak hogy sikerült, de még sikerült megfejelni, újabb színekkel, érzésekkel gazdagítani azt.
Tökéletes utazás volt, kár hogy nem tarthatott örökké.
2011.02.19: Black Tusk, Howl, Haw - Tündérgyár
A Kylesa utáni szomba
ton volt ez remek kis koncert és minden banda tök jó volt. Na, talán a Howl egy idő után unalmas volt picit, de összességében ők sem voltak rosszak. A Haw-ot most láttam először (azóta akarom őket megnézni, amióta léteznek, de eddig valami miatt sosem jött össze), de az biztos, hogy nem utoljára, mert ez nagyon jó volt, jók voltak a számok, a hangulat, közönség, minden. A következő zenekar, a Howl már az egyik "főzenekar" volt, lemezen a simán hallgatható kategória, de élőben kicsit unalomba fulladt a dolog. Egy idő után nem volt semmi, ami fenntartotta volna az érdeklődésem, de az első 20 perc fasza volt, jól is szóltak, meg élvezték a bulit. Az est fő bandája a Black Tusk pedig megmutatta, hogy milyen egy tökéletes doom / sludge / stoner (de leginkább Savannah metal) buli. Itt is jók voltak a körülmények. Viszont itt a zenekar nagyon sokat tett hozzá, látszott, hogy nagyon élvezik, és hogy ez az életük és az energia valahogy átragadt a közönségre is, és együtt élveztük a the Ride-ot, a the Crash-t, stb-t. Király buli volt.
2011.02.21: Scott Kelly, Choice With No Voice - A38
Hétfőn este pedig Scott
Kelly szolgáltatta a programot. A magyar post-rock banda kellemes meglepetés volt. Bár a dalok minősége nem volt egyenletes, de jó téma minden számban akadt. Scott Atyaisten elé nem nagyon illetek, de pozitív élmény volt a koncertjük, legközelebb is szívesen megnézem őket, ha belefutok egy bulijukba valahol. Féltem, hogy Scott koncertjét is elkúrja a közönség (mint tette azt Steve Von Till-en, ahol folyamatosan pofáztak, sőt nyerítettek), de szerencsére székezett buli volt, és így nem volt ebből gond. Bár az is igaz, hogy Scott zenéje talán jobban élvezhető koncerten, a country-hoz áll a legközelebb a folk mellett, míg Steve-é inkább ambient / folk keverék. Scott egyetlen elektro-akusztikus gitárral állt ki és varázsolta el a jelenlevőket. Játszott mindenféle dalt, amihez éppen kedve volt: Hawkwind feldolgozást, Shrinebuilder-t, szóló lemezeiről dalokat, újabb ki nem adott dolgokat (legújabb dalát is eljátszotta, ami két napos volt :)) Kicsit olyan feeeling-je volt az előadásnak, mintha nagyapád gitárral a kezében mesélne az életről. Első látásra nincsen semmi különös Scott zenéjében, de mégis van valami megfoghatatlan, érett és bölcs hangulata, ami megragadja az embert. Megérte elmenni,pláne, hogy megígérte, hogy legközelebb már a Neurosis-szal jön. Szaván fogjuk.
