Az Our Existence Is Punishment egyszerűen nagyon jó volt. Már a MOTA-s koncerten is így éreztem, de akkor még nem volt lemezük, plusz a tavalyi Nadir nagyon jól sikerült, ami valahogy beárnyékolta nálam a zseniális nevű projekt zenekarukat. Jól szóltak, bemozogták a színpadot és volt hangulata a koncertnek, mi kell még?
A HAW pont ugyanolyan jó volt, mint a Black Tusk előtt februárban. Konkrétan most már jobban tetszik ez a zenekar, mint a Dávidos Stereochrist, ezt nem gondoltam volna korábban. Talán a gitárhangzás nem volt olyan penge, de azt leszámítva nem volt hiba. Lemezt és még több bendzsót!!!
A Zoroaster-t nagyon vártam, a tavalyi albumuk, a Matador a Kylesa mellett számomra az év egyik legjobb lemeze, tökéletes pszichedelikus-sludge utazás. Na, és mivel a Kylesa-nak sikerült élőben még hozzátenni a hangulathoz bíztam benne, hogy az Zarathutstráról elnevezett zenekarnak is összejön ez. Ami miatt nem jött össze: a gitár nem úgy szólt, mint illet volna, sajnos halkabb volt a kelleténél. A másik ok, hogy a télen kirúgott Brent Anderson énekes / bőgőst nem sikerült megfelelően pótolni: egyrészt a beugró basszusgitáros azt hitte, hogy ez itt a Dillinger Escape Plan és összevissza ugrált, ami a DEP eklektikus zenéjéhez tökéletesen illik, de ehhez a hangulatos, lassabb muzsikához nagyon nem. Másrészt Brent ének témáit nem pótolták, vagyis a gitáros próbálkozott, de nem igazán jött össze, nem volt olyan hangja. Ezeket leszámítva viszont kurva jó érzés volt élőben hallani a White Dwarf-ot, a Spirit Molecule-t, az Odyssey-t (kb. katarzis kategória), a DNR-t stb-t. Igazából csak egy mozgó, űrutazásos háttér hiányzott volna mögülük. Dan Scalan dobját a színpad közepén állították fel, ami nagyon jó ötlet volt, mert így jól lehetett látni. Szóval, jó kis koncert volt ez, csak lehet, hogy egy másik helyszínen fél évvel ezelőtt még ennél is jobb lett volna.
A Weedeater kb. olyan volt nekem, hogy ha mással jönnek vagy egyedül, akkor nagyon érdekeltek volna, de így, hogy az egyik kedvencem után léptek fel annyira nem voltam rájuk kíváncsi. Pedig, nagyon jó koncertet adtak! Dixie valószínűleg nem normális (az a sztori megvan, hogy a negyedik lemez azért késett ennyit, mert kedvenc shotgunjával való játszadozás során ellőtte a nagylábujját?), az is esélyes, hogy a szülei nem mondták neki gyerekkén, hogy ne bandzsítson, mert úgy marad. Voltaképpen a fószer önmagában eladta volna a koncertet, hihetetlen pofákat vágott és show-t nyomott (pl. térdelve-csoszogva basszusgitározás). Nem véletlen, hogy mikor feljött, már hiányzott a Jack Daniels két harmada. A Zoroaster-hez hasonlóan a dob itt is középen maradt, így mindenki megcsodálhatta az érdekes fejjel rendelkező Keith Kirkum dobolását, akin látszott, hogy nagyon élvezi amit csinál. A gitáros koma mondjuk nem volt valami aktív mozgás terén, plusz neki talán még a fogai is mind megvoltak, viszont hozta azt, amit kell és a feelinges játékkal sem volt gond. Elég durván szóltak, főleg a bőgő hangja volt nagyon torz, de az összkép is zajos és horzsoló volt. Összességében sokkal durvább és jobb volt az egész, mint lemezen. Még Dixie hosszútávon idegesítő hangja is tetszett. Ha jól emlékszem az utóbbi két lemezről játszották a legtöbb dalt, köztük a Give Me Back My Bullets Lynyrd Skynyrd feldolgozással. Jó volt.
