A tavalyi Metalfest nem volt a kedvenc fesztiválom az infrastrukturális és hangzásbeli hiányosságok miatt (azt, hogy kevés, számomra érdekes zenekar volt, nem említem, mert nem én vagyok a fesztivál célközönsége). De, idén is leszerveztek három olyan bandát, amit szívesen megnézek akár egy külön álló koncerten is, úgyhogy idén is kimentem. Sajnos, nem egy napon voltak ezek a zenekarok, de a három napos belépő ára nagyon baráti, plusz az egésznek az előnye, hogy az adott zenekar után egyből jöhettem haza, és így minden nap viszonylag korán hazaértem.
Az első nap számomra a Misery Index-ről szólt, a többi zenekar egyáltalán nem érdekelt. Körülbelül négy óra körül érhettünk ki a helyszínre. Örömmel konstatáltam, hogy az infrastruktúra nagyon sokat javult, a két színpadot közel rakták egymáshoz, és minden 30 méterre jutott legalább két sörcsap, szalmával fedték le az utakat (nem volt sár). Nagyon sok ételárus és büfés volt kint, sokkal több, mint tavaly és több volt a mobil Wc is. A Misery Index kis késéssel kezdett a nagyszínpadon és sajnos a kiírt 45 perc helyett csak 35-öt játszottak (konkrétabban: Embracing Extinction, The Carrion Call, Heirs To Thievery, You Loose, Seventh Cavalry, We Never Come In Peace / Theocracy, Traitors és, ha minden igaz, akkor a Defector). Jó szarul szóltak, azt viszont nem tudom eldönteni, hogy ez most a Metalfesztes szar hangzás miatt van vagy, mert amúgy régen sem nem volt egy hangzásakrobata a Misery Index és nosztalgiáztak egy jót . Kb. 2008-2009-ig rendszerint nagyon halkak és kásásak voltak a gitárok, annak ellenére, hogy hangosan szoktak szólni, na itt pont ugyanez volt. Ennek ellenére én élveztem a koncertet, mert eladta az intenzív előadásmód, szinte semmi szünet nem volt a számok között, nagyon lendületesen ment le az egész. A koncert után beszélgettünk Jason-nel, a lényeg, hogy a Lock Up-pal közös Siberia című kislemez 2 hét múlva kint lesz!
Második napon az Alcest volt a lényeg. De úgy voltam vele, hogy, ha már a jegy megvan, akkor megnézem az ír Primordialt, annak ellenére, hogy tavaly pl. nem néztem meg őket ugyanígy egy fesztiválon. Zenéjüket már régen nem hallgatom, utolsó két lemezüket nem szeretem, de ez a koncert akkor is nagyon jó volt, szintén nagyszínpadon szerepeltek és a Misery-vel ellentétben közel lemezminőségben szóltak! Volt három régebbi kedvenc nóta, de amúgy is elnézte őket az ember. Jó volt. Végén átmentünk a Sanatoriumra ami a kisszínpadon lépett fel. Martin hangjának köze sincsen már a lemezeken hallható gyönyörhöz. Jó kis bólogatós koncert volt. Apropó, kisszínpad tökéletesen szólt, minden banda jó volt. Ezúton is grat a raszta keverős komának, ilyen ember kéne minden fesztiválra és koncertre. Aztán jött a Magma Rise, ami nálam csak koncerten működik, de ott nagyon, pláne ilyen hangzás mellett. Ez is tetszett, láthatóan jól összeszokott a társaság az elmúlt egy évben. Az Alcest-ig unaloműzésképpen belelestem az Arch Enemy-be. Hát, látványosnak látványos volt: kivetítők, egyenruha, robotlámpák hada. De ezzel el is mondtam mindent, ami jó volt benne. Angela hangja élőben tonna effekt nélkül is erőtlen és jellegtelen. Nem szeretem őket, ez a pár dal sem szeretette meg velem a zenekart. Aztán végre jött az Alcest. Ennek a koncertnek az volt az egyetlen hibája, hogy a tiszta ének picit halkabb volt, de ezt leszámítva a fesztivál koncertjét láttuk. Még pedig azért, mert ezen éreztem magam a legjobban. Sajnos, csak 5 számot játszottak (igaz, azt közel 40 percben): Printemps Emeraude, Les iris, Ecailles de Lune I., Percées de Lumiére, Souvenirs d’un Autre Monde. Tehát az első lemezről egy számmal több volt, mint a másodikról. Azon csodálkoztam, hogy az tiszta ének részek többségét a kisegítő gitáros hozta, Neige (az Alcest egy személyben) kevesebbet énekelt. Féltem attól, hogy túl metálos lesz az előadás és a megszólalás és ez majd jól elrontja a hangulatot, de szerencsére a megfelelő hozzáállással zenéltek, és úgy szóltak, mint lemezen,így a koncert hangulata, atmoszférája olyan volt, mint a lemezeken. Tökéletes volt.
Az utolsó nap egyedül a Kreator érdekelt, de gondoltam megnézzük az E-Force-ot is, mert úgyis lesz pár Voivod dal. Így is lett. Talán ők szóltak a legjobban a kis színpadon, az általam látott zenekarok közül, pedig a többiekre sem lehetett panasz. Jó kis thrash metal koncert volt, remek bemelegítés a Kreator előtt. A Kreator szépen megmutatta, hogy miért érdemes metal koncertre járni. Konkrétan az ilyen bulik miatt. Ráadásul most sokat adtak a látványra itt is: volt két kivetítő, de emellett, volt komoly színpadi díszlet (zászlók, ilyesmi) és rámpák a dobos mellett mikrofonnal, hogy bizonyos sorokat onnan süvölthessen Mille. De ami a legtöbbet adott, hogy minden mikrofonnál volt egy felfelé néző vörös lámpa, ami Millére volt állítva, és nagyon jól nézett ki az egész, ahogyan ebben a vörösen ízzó fényben üvöltötte, hogy Violent Revolution. Szóval, a sok színpadi látvány elem határozottan hozzátett a dühös, agresszív hangulathoz, pláne, hogy kivetítőkön a kedves Kreator szövegek részletei és refrénéi mentek. Eleinte kicsit erőtlenül szóltak, de aztán szépen helyére került minden. A szet egy best-of műsor volt zéró meglepetéssel, de nem is hiányzott más, ez való egy fesztiválra. A közönség is kellemesen beindult, Mille szokásosan jól vezényelte le a bulit „IT’S TIME TO RAISE THE FLAG OF HATE”. Ja, és nem adtak ráadást, lejátszottak mindent, nálam ez mindig jó pont! Én nagyon jól éreztem magam, jó kis lezárása volt ennek a három napnak.
Bár tavaly jobb volt a felhozatal, idén sokkal jobbak voltak a körülmények. Ha lesz megint két-három érdekesebb zenekar, akkor jövőre is kimegyek!
