Koncertnapló

Az utóbbi pár pozitív élmény után éppen itt volt a negatív ideje. Fogalmam sincsen, hogy milyen volt a Russian Circles, mert egyszerűen nem láttam belőlük semmit. Se közelebbről, se hátrébb. A színpad mondjuk 20 centinél biztosan nem volt magasabb (ehhez a koncepcióhoz ezúton is gratulálok), ráadásul a zenészek is „mélynövésű faszpörgettyűk” (copyright by Bunkó), ahogy én is az vagyok, úgyhogy esélytelen volt bármit is látni. Ja, de igen, egyszer láttam a basszusgitáros arcát, jelentem, hogy szakállas! Sőt, egyszer még a hangszere fejét is sikerült szemügyre venni! Az a fájó ebben, hogy egyébként kurva jó nótákat vezettek elő, pl.: Harper Lewis, Campaign, Youngblood, Fathom, Geneva vagy a záró Death Rides A Horse. Ráadásul jól is szóltak, sőt. Áh, tiszta szívás az egész, inkább nem is gondolok rá. A Képzelt Várost ügyesen lekéstem, pedig rajtuk biztosan nem voltak ennyien. Hát, majd legközelebb talán végre értelmes körülmények között láthatom egykori kedvenc post rock zenekarom, mert a múltkor is gonosz módon a These Arms Are Snakes lemosta őket a színpadról, most meg ez. (Még annyit, hogy mindenhol a Borisszal turnéznak Európában, csak Pestre jön a két banda külön. Ezt a megoldást is csak üdvözölni tudom…)