A múltkori Julie Christmases koncertjük után kíváncsi voltam a Haunebura. Szinte tökéletesen szóltak, úgyhogy lemezminőségben hallhattuk a My Father Was A Master Blacksmith dalait, olyanokat, mint a zseniális Bones, a Stop, a First, az Awaking vagy a 12 Judges. Szépen lehetett hallani a vokálokat és most az is egyértelművé vált, hogy Áron üvöltős hangjában ott az erő. 6 vagy 7 számot játszottak, ennyi éppen elég is volt. Tetszett.
A Chief Rebel Angelt egy-két éve láthattam utoljára, úgyhogy éppen itt volt az ideje, hogy újra megnézem a bandát. A Chiefben az a vicces, hogy szerintem sokkal jobbak a hatásaiknál, vagyis a Disfearnél vagy az Entombednál. Kicsit nagy volt a színpad a három tagú zenekarhoz képest, Felföldi Péter énekes / bőgős nagyon egyedül volt jobb oldalon, mondjuk ez legyen a legnagyobb probléma. Szépen lassan melegedtek be, végén már ment a mozgás is rendesen, Pándi meg eldarált vagy 4-5 dobverőt. Kb. fele-fele arányban játszottak a még meg nem jelent új lemezükről és Death Rock Cityről. Ha minden igaz, szeptemberben jön majd ki az új, a hallottak alapján várom már! Ők is pontosan annyit játszottak, amennyit kell, jól szóltak, mi kell még? Eleinte kicsit furcsálltam, hogy ők is fellépnek a Turbo előtt, de így volt teljes és tökéletes az este.
A Turbo első számát ügyesen lekéstük, de szerencsére a Neon Spinest már hallhattuk! A Lost Measure lassan a leghallgatottabb idei lemez lesz nálam, úgyhogy nagyon vártam már, hogy élőben is hallhassam a Crystal Valleyt, ami így is nagyon jó volt, pedig a billentyű eleinte elnyomta riffeket, de a szerencsére a dallamosabb gitár dolgokat nem. Viszont a koncert előre haladtával rendbejött a hangzás. Utoljára 3 éve láttam a Turbot, hát kicsit megváltoztak azóta (nekem az első lemezük nem is igazán tetszett, nem úgy, mint az új). Amellett, hogy tökéletes rock koncert volt: bemozogták a színpadot és megvolt a leírhatatlan hangulat, a látványra is adtak, minden dalhoz volt külön fényjáték (így kéne ezt minden zenekarnak!), és a zenekari image is ki van találva rendesen, ezzel a 70’ évek pszichedelikus és prog zenekarait idéző megjelenéssel (pedig a zenéjük nem csak ilyen). Esküszöm néha nehezen akartam elhinni, hogy magyar zenekart látok. Ehhez elég leírnom, hogy fel sem tűnt, hogy 80 percet játszottak, mert belemerültem a koncertbe. Sajnos nem tudom pontosan visszaidézni, hogy miket játszottak, de a két említett nóta mellett biztos, hogy volt a Seven Skulls, a Liberator (Jero bőgőst a Bassplayer magazin címlapjára azonnal!), a Controller, a City Of Satellites, a Magnet, jó pár első lemezes dal stb. Szerintem jelenleg a Turbo Magyarország legjobb rockzenekara, de az, hogy koncerten a legszórakoztatóbb, ez egészen biztos. Viszlát a Szigeten.
Régen éreztem magam ilyen jól egy olyan estén, amin csak magyar zenekarok lépnek fel! El tudnák viselni hasonlókat mondjuk negyedévenként.
