A japán Boris-ról mindent elmond, hogy idén(!) csak négy lemezt adtak ki (eddig), pontosabban: a popos New Album-ot, a stoner rock Heavy Rocks-ot (amilyen címmel már adtak ki egyszer egy tényleg zseniális lemezt) és az elektronikus, kísérletezős Attetion Please-t, plusz volt egy kollaboráns lemezük Merbow-val Klatter címen. Ezek után mit várjak a Boris koncerttől? Kb. az benne a jó, hogy bármit várhatok, mert olyan rész is tutira lesz. Egyébként az a vicces, hogy általában élvezhető is, amibe a banda belenyúl (na jó, azért a New Album japán popja túlzás).
Sajnos nem volt előzenekar, pedig nem ártott volna valaki aki bemelegíti a közönséget. Nagyon kevesen voltunk (legfeljebb 100 ember), ugyanakkor az is csoda, hogy ennyien ismerik őket. A koncert a nagy teremben volt, ahol kényelmesen elfért a zenekar minden cucca, a közönség kis létszáma viszont nagyon feltűnő volt (hiába volt itt több Red Sparowes tag is).
Kb. negyed 10-kor kezdett a banda pár stoneres témával, ha jól emlékszem az új Heavy Rocks-ról voltak dalok (pl. Riot Sugar), ekkor volt a klipes Statement is a 2008-as Smile-ról. Aztán szépen átmentünk popba az Attention Please címadó dalával, amit a Hope követett, ha minden igaz. Nagyjából eddig tudom a dalokat, az biztos, hogy volt még a Pink, az Aileron (na ez nem hiányzott, a maga 12 percével unalmas volt) és az "igazi" Heavy Rocks-ról az 1970. De volt még legalább 5-6 dal, mert közel 90 percen játszottak. Ebben belefért egy jó durva droneozás (gondolom a Dronevil egy részlete), meg egy elég súlyos, gitárgerjesztős noise téma is, ahogy illik. Ebből is látszik, hogy a koncert pont olyan eklektikus volt, mint a zenekar lemezei. A zenészek is érdekesek voltak, fekete egyen ingben lépett fel a társaság. A dobos Atsuo minden barom hard rock dobos látvány klisét hozott, ráadásul a stoner számokban hujjogatott is. Wata, a gitáros lány az élő példa arra, hogy egy nő is tud ízlésesen szólózni, a másik gitáros, Michio Kurihara viszont akár Wata apja is lehetne,fejre kinéz vagy 50-nek. A színpad középen Takeshi állt egy kétnyakú hangszerrel, ami félig basszusgitár volt, félig elektromos gitár, a szimplább számoknál basszusgitárként használta, a zajosabb dolgokhoz, meg harmadik elektromos gitárként (olyankor nagyon durván szólt a zenekar). Plusz látványként nagyon sok füstöt fújtak a színpadra, Takeshi és Atsuo szinte folyamatosan "ködben" játszott, ami azért elég jól nézett ki.
Végére kicsit lefáradtam, de összességében jól éreztem magam. A Boris nem lett nagy kedvencem, de pár év múlva szívesen megnézném őket újra, mert szórakoztatóak.
