Matekozzunk egy kicsit! Vegyük pl. a Dürer kert alaprajzát. Képzeletben emeljük ki a kert részt, ha mindent jól csinálunk, akkor egy síkidomot fogunk kapni, méghozzá nem is akármilyen síkidomot, hanem egy konkáv sokszöget! Ennek az a különleges tulajdonsága, hogy találhatunk olyan pontokat a síkidomon belül, amiket, ha egy vonallal kötünk össze, akkor annak a szakasznak egy része a síkidomon kívül halad (vagy, akinek ez túl száraz: a konkáv síkidom csúcsaiban, ha két cimbora elbújik, akkor nem látják egymást!). Mi következik ebből? Az, hogy ha egy színpad a Dürer kert kert részének egyik csúcsában van, és óriási a tömeg, akkor lesznek olyan emberek, akik egész egyszerűen nem látnak a koncertből definíció szerint semmit. További izgalmakra ad okot, hogy emlékeim szerint a platz közepén van egy-két fa, továbbá a színpad alapvetően nem a legnagyobb alapterületű szelet felé néz, hanem oldalara. Ilyen és ehhez hasonló problémákon gondolkodtam, amikor is az 500 főből álló sorban álltam vagy pedig azon aggódtam, hogy lemaradok a Korai Örömről. Végül a 25 perces sorban állást követően a Korai még nem kezdte meg az amúgy elég korai koncertjét, király!
Bent már ekkor is nagyon sokan voltak, de még elviselhető volt a tömeg. Jól jellemzi a helyzetet, hogy három pult is volt, mindegyiknél több pultos, de még így is 4-5 fős sorok voltak, és ez még csak az esemény kezdete volt!
A Koari Örömöt így még nem hallottam szólni! Minden hangszer, még a három ütős is rendben hallatszott. Így borítékolható volt, hogy jó koncert lesz! Pláne, hogy a tömeg komolyabbik része nem foglalkozott velük (vagy még be sem jutott?), vagyis még kényelmesen el lehetett férni a színpad előtt is. Kb 50. percet játszottak, köztük egy új számot is a Korai Gyárból! Az is tetszett, meg persze az egész koncert nagyon bejött, hamar el is felejtettem a múltkori Gödrös „esetet”. Nem bántam volna, ha kétszer ennyit játszanak!
A VHK beállása, illetve átszerelése közben egy random ütősökből összeverbuválódott dobos társaság szórakoztatta az egybegyűlteket VHK Boli „vezetésével” ez azt jelenti, hogy Boli volt csak kihangosítva. Egyszer érdekességnek elment, de láthatóan a társaság fele nem vette komolyan a dolgot, és egy idő után unalmas is volt. De a mosdóba menet jól le lehetett mérni, hogy mekkora tömeg gyűlt össze, hiszen itt is óriási sor alakult ki.
A VHK eleinte jó szarul szólt, Ádám basszusgitárja minden elnyomott a dobokat leszámítva, még Attilából sem lehetett hallani semmit. Aztán szépen lassan rendeződtek a dolgok. Nem nagyon lehetett elférni, de azért élveztem a koncertet (bár azt a katartikus állapotot nem éreztem, amit általában VHK koncerten érezni lehet). A színpad oldalán tűzzsonlgőrök szórakoztatták az közönséget a VHK koncert közben, ez nekem tetszett, illett a VHK hangulathoz, kár, hogy csak ketten voltak, na de az is több, mint a semmi! Kb. 50 percig néztem őket közelebbről, akkor sajnos ki kellett mennem és nem sikerült oda visszajutni, csak a tömeg széléig jutottam, innen meghallgattam még pár számot, de mivel látni is alig lehetett, így inkább hazajöttem, mert ott nem volt értelme álldogálni. Ez már a második olyan VHK buli volt, amit az óriási tömeg tett tönkre számomra, de hozzáteszem, nem azzal van a bajom, hogy ennyien vannak (sőt legyenek még többen!), hanem azzal, hogy kicsi és-vagy rossz alakú a tér.
Konklúzió: a Dürer minden téren kicsi a VHK-nak és ekkora tömeget megmozgató koncertekre a szabadtér amúgy is necces (pár éve a Subi-féle RATM tribute-ra pl. ideális volt), mert egyszerűen egy csomó helyről nem látni a koncertet. De attól tartok jelenleg nincsen itthon olyan értelmes koncerthelyszín, ami kényelmes volna ennyi embernek. Már csak arra lennék kíváncsi, hogy vajon a korábbi VHK koncerteken mért nem voltak ennyien (pl. Biafra, Békásmegyer, A38).
