A Dillinger-es Ocean koncert után döntöttem el, hogy mindenképpen megnézem őket itt is (konkrétan azon a koncerten nyert értelmet a Heliocentric lemez, ami azóta folyamatosan pörög nálam). Az Anathema-ra önmagában tutira nem jövök el (a Petter Carlsen-ről nem is beszélve).
Nyolcra estem be a helyre, Ocean-ék már javában pakolták fel a cuccaikat a színpadra (amit akkor még nem értettem, mert úgy volt, hogy a norvég figura kezd). 10 perc sem telt el és már kezdődött is a koncert a Shamayim intróval, ami átment Firmament-be, de még előtte Robin Staps főnök bemondta, hogy nem lesznek speciális fények és a koncert is rövid lesz, mert nem rég érkeztek. Ahhoz képest, hogy nem volt beállásuk szinte tökéletesen szóltak (a színpadtól 2 méterre középen). Mivel nem volt idejük felpakolni a fényes cuccokat, ezért a fénytechnikus kénytelen volt a Diesel lámpáit, meg füstgépét használni, amivel sikerült olyan hangulatot teremteni, amilyenhez foghatót én még nem tapasztaltam Ocean koncerten (az első két számban akkora füstöt csinált, hogy csak a zenészek sziluettjei látszódtak, és ez nagyon jól nézett ki, meg abszolút passzolt a zenéhez). Mert amúgy van saját fényshowjuk, mindenféle trükkös lámpájuk, meg ilyesmi, de ezek nem hiányoztak, sőt megkockáztatom jobb volt a koncert ezek nélkül. A Firmament után Loic (az énekes) köszöntötte a közönséget és már folytatódott is a buli a Swallowed By The Earth-tel. Alapjában véve egész sokan nézték őket (mondjuk közel teltház volt, álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi embert vonz az Anathema), páran be is indultak a zenére, szóval annak ellenére, hogy ők voltak az első zenekar, egész jó hangulatot csináltak. A zenekar meg egyre jobb a színpadon. Emlékszem pár éve még milyen megilletődöttek voltak és csak Robin Staps volt aktív színpadi mozgást, akciót tekintve (akkor kellettek is a speckó fények, mert nem volt mit nézni), most viszont mindenki össze-vissza vetődött, ugráltak, ilyesmi , Loic még az erősítőkre is felmászott. Szóval, jó volt nézni a színpadot. A következő dal a The Origin Of The Species volt, ami átfolyt a The Origin Of God-ba, és ez egyben a 25 perces koncertjük végét is jelentette.
25 perc... mégis azt gondolom, ez volt a legjobb Ocean koncert, amit eddig láttam, tényleg olyan volt, amilyennek mindig is szerettem volna, hogy legyen (jó volt a látvány, tökéletes volt a hangzás, jó volt a hangulat). Ráadásul a Heliocentric dalai újfent nagyon működtek élőben és nem hiányoztak a korábbi lemezek számai sem. Ha picit többet játszanak, akkor simán azt mondom, hogy volt Shrinebuilder szintű a koncert, így azért nem, de nincs messze tőle.
A következő produkcióból 10 másodperc nekem elég volt. Petter Carlsen olyan volt, mint mondjuk Danny Cavangh szólóban: egy szál gitárral állt ki énekelni. De nagyon nem illett ide (pláne nem Danny zenekara elé), az Ocean után meg aztán végképp nem.
Az Anathema az új lemezzel kezdte a koncertet (végig is játszották a teljes We Are Here Because We Are Here-t). Én a második számnál untam rájuk, párszor még visszanéztem (pl. a Deep-be, az Empty-be), de engem nem kötött le a koncert. Inkább kimentem beszélgetni az Ocean-os srácokkal, meg az Ocean ausztrál merch árusával (aki ajánlott jó pár ausztrál bandát, remélem a fele tényleg olyan jó, mint amilyennek mondta).
Jonathan Nido-val (Ocean gitáros) folytatott beszélgetésem és sörözésem során kiderült egy-két dolog a koncert és a turné kapcsán, az érdekesebb részeket leírom:
- Azért játszottak rövidített programot, mert a tervezett érkezést lekésték jó pár órával, mert az utánfutón nem működött a lámpa és emiatt megállították őket a rendőrök. Miután megérkeztek az Anathema menedzsere közölte, hogy mivel elkésték a beállásukat, stb. ezért nem játszhatnak. Ha minden igaz, akkor a szervező közbejárásának köszönhetően (köszi szépen!) mégis kaptak egy órát, de úgy, hogy abban benne volt a felcuccolás és a lecuccolás is. Ezért nem volt beállás se, meg a fénycuccokat sem volt idejük felrakni. Amúgy még két dalt szoktak játszani pluszban, egy Precambrian-os nótát, meg még valamit a Heliocentric-ről.
- Mikael Akerfeldt-nek köszönhetik a turnét, ugyanis az Anathemás srácok megkérdezték Mikaelt, hogy kit ajánlana a szinttérről előzenekarnak és Ő az Ocean-t ajánlotta. De Jonathan szerint kicsit kakukktojásnak számítanak a turnén (amivel teljesen egyet értek), bár a barátnője (aki a Dillinger fényes embere) szerint meg pár korai Anathema rajongónak tutira bejönnek és mivel az angolok nem játszanak a korai lemezeikről, ezért Ők hiánypótlók. Az is egy érdekes meglátása volt a csajnak, hogy Petter Carlsen az Anathema jövője, az Ocean meg a múltja.
- Azért nem játszottak a legújabb Antropocentric lemezről, mert még nem volt idő összepróbálni a dalokat, de ha minden jól megy, január-február környékén lesz egy főzenekaros Európa turnéjuk, ami a két új lemezről szól majd (és Jonathan biztos benne, hogy ide is jönnek, én csak reménykedni tudok benne, hogy jól tudja).
A fentiek mellett szóba került a Metal Blade, a turézás, az Itunes, meg mindenféle egyéb téma.
Úgy érzem, hogy simán megérte elmenni ezért a szűk fél órás koncertért is, jobb volt, mint amire számítottam. Viszlát jövőre!
A Lángoló Gitárokon van egy remek beszámoló az Anathema-ról.
