Sajnos a múltkori Pándi / Merzbow kollaborációt más elfoglaltság miatt ki kellett hagynom, így nagyon örültem, hogy újra lesznek. Sőt, a Germanotta Youth nevű előzenekarra is kíváncsi voltam, mivel amit korábban hallottam tőlük az elég jónak tűnt. Sajnos, ők a koncert előtti napokban visszamondták a bulit (ami azért szívás, mert úgy néz ki, hogy a májusi Zu-ra meg nem tudok elmennni). Így egyetlen „előzenekarként” maradt Justice Yeldham.

Justice vagyis Lucas Abela (illevte Dj Smallcock) 9 körül lépett színpadra. Felkapott egy üvegdarabot és olyan zajt hozott össze, hogy az a Merzbow becsületére is vált volna. Nem tudom pontosan, hogy csinálta. Az üvegre kontakt mikrofon volt szerelve és az üveget fújta, nyomta a szájához, miközben beszélt stb. a kijövő hang átment valami effektsoron, de a hangszórókból már csak az elég zajos végeredmény szólt. Az előadás sem volt rossz, olyan ábrázattal csinálta, közben meg az egész teste hajlongott. 15 perc után összetörte az üveget és lement a színpadról. Igazából ez is érdekes volt, de szívem szerint ezt próbálnám ki a Donau fesztiválon (ez a project is hozzá kötődik).

Fel lehet tenni a kérdést, hogy az ember miért akar zajt hallgatni, de felesleges. Ha az ember túlteszi magát azon, hogy nem csak az a zene, ami a társadalmilag elfogadott mintákra és sablonokra épül, akkor a Merzbow igenis zene, még ha nagyon szélsőséges és radikális is.  Sőt, úgy gondolom, hogy, ha a neoplaszticizmus vagy pl. a dadaizmus művészet, akkor ez is az. Bár én lemezen nem hallgatom, de abban biztos voltam, hogy élőben egy semmihez sem fogható élmény lesz és bíztam benne, hogy Pándi Balázs dobolása kicsit emészthetőbbé teszi Masami Akita zenéjét. Így is lett.

Feljöttek a színpadra Masami csavargatott a pótmétereken egy kicsit, Balázs beült a dobok mögé, aztán egyszer csak beindult a koncert. Jöttek mindenféle elektromos zörejek, hangok-zajok, elektronikus sikítások (nem tudok jobbat), olyan hangok, mint amikor az ember csavargatja a rádión a frekvenciát stb. Masami saját készítésű elektromos hangszere, laptopja, keverők, effektek, basszus- és gitárerősítő segítségével valósította meg mindezt. A két zenész kölcsönösen húzta egymást, Balázs improvizált a zajra (volt minden a jazzes dobolástól a blast beat-ig) és erre meg Masami kontrázott rá. Néha volt szimbiózis, néha elkülönültek egymástól, de amikor már kicsit túlzás volt a zaj, akkor lehetett csak Pándira figyelni és viszont. Elképesztő hangerőn szólt a koncert, konkrétan még most sem hallok rendesen. Körülbelül egy órát játszottak, meg egy olyan 5 perces ráadást adtak. Több dolog is eszembe jutott miközben hallgattam a koncertet, de leginkább azon gondolkodtam ez a modern világunk háttér zenéje, amivel (még) nem foglalkozunk. Ha egyszer nem lesz természet, akkor ezt fogjuk hallani az utcán a madarak éneke helyett (azért remélem, mi előbb halunk ki, mint a fekete rigók). Az nem mondom, hogy nem tetszett a koncert, de azt se, hogy nagyon tetszett, inkább érdekes volt, egy élmény.

Merzbow-t a következő BME Egyetemi napokra, nagyszínpadra, főműsoridőbe!

 @Update: A hajó kapitánya készített egy videót az eseményről, itt ízelítőt lehet kapni a noise-ból!