Rammstein a legjobb Aréna zenekar. Pontosan tudják, hogy egy ekkora helyen hogyan kell olyan koncertet adni, hogy annak minden perce lekösse az ember figyelmét. Nem is koncert ez, inkább egy cirkusz egész jó zenei aláfestéssel. Hatásvadász persze, de pont ez a lényege kb. Amikor először láttam őket lenyűgöző volt ez az egész, maga a tény, hogy így is lehet koncertet adni. Kb. hasonló volt, mint amikor először láttam a Dillingert, csak más jellegű. De már másodjára a Dillinger sem volt akkora szám, mint elsőre, mert az újdonság varázsa eltűnt. Pont ez volt a Rammstein koncerttel is azt hiszem.

Pontban nyolckor kezdett a Deathstars. Nekem a múltkori Combichrist sokkal jobban tetszett sokkal jobb hangulatot csináltak és maga koncert is jobb volt. Ez a Deathstars arra volt jó, hogy legyen valaki a főzenekar előtt, de mint koncert egyáltalán nem mozgatott meg és nem is szóltak olyan jól, szívem szerint inkább kint ittam volna a sört.

Német precizitásnak megfelelően 9-kor bevonult a Rammstein. Leírhatnám, hogy ezt pontosan hogyan csinálták, de kedves ruszki barátaink több kamerával, jó minőségben megörökítették Pozsonyban. Monumentális volt, aztán belekezdtek a Sonne című számukba én pedig nem akartam elhinni a hallottakat, ugyanis a megszólalás nem volt a zenekarhoz méltó, távolról sem. A gitárokból szinte semmit se lehetett hallani, a pergő szarul szólt és össze-vissza verődött a hangja és mi a billentyűkből se hallottunk semmit. Különösen fájó volt ez annak a tükrében, hogy az előző koncertjükön tökéletesen szóltak. Így el is érkeztünk az első ellentmondáshoz, bármekkora cirkusz is a Rammstein koncert, a szar hangzás sokat levon az értékéből. Sajnos a megszólalás csak fokozatosan javult, az Ich Will már úgy szólt, ahogy az elejétől fogva kellett volna. (Persze mellettem pár önjelölt hangtechnikus kifejtette, hogy ez baromi jól szól. Lehet, hogy csak én vagyok süket, bár ez nem valószínű.) Jöttek sorba Rammstein schlagerek, mint pl. Amerika, Keine Lust, Asche Zu Asche, Links 234, Feuer Frei, Du Reichts So Gut, Senhsucht, Mutter, Mein Teil, Du Hast, Haifisch, stb. Volt közben lángoló mikrofonállvány, égő gitár, zöld tűz, sok füst- és lángcsóva, gumicsónakozás a közönség tetején, lángszórózás (a Feuer Frei-ban persze), billentyűs megégetése a kondérban (Mein Teil). Nekem kicsit olyan érzésem volt, hogy főleg olyan dalok kerültek elő, amikhez az évek során a legjobban sikerült kitalálni a látvány és a koreográfiát és nem pedig igazi best of volt. (Hogy is lehetne az, amikor nem volt se Benzin, se Rosenrot pl.) Aztán végre következetek a szexista, kis színpados dalok A Haifisch vége alatt Richard Kruspe valahogy átsurrant a kis színpadra és amíg a rámpa leereszkedett, addig a Bück Dich intrójával hergelte a népet, majd a dobos mint egy szexrabszolgákat, láncon négykézlábra parancsolta a zenekar tagokat és átvezette őket a rámpán és kezdetét vette a dal. Ebben Till előkapta a mübránert, amivel jól lelocsolta a színpad közelében lévőket. Kár, hogy nekünk háttal álltak, így az akcióból nem láttunk sokat. Aztán jött a homokos témájú Man Gegen Man. A Pussy előtt visszamentek a nagy színpadra, ebben Till persze felült az óriási faszra és az első pár sor megint kapott egy kis habot. Aztán vége is lett, de persze még visszatapsoltuk őket, én pl. azért, hogy eljátsszák a kedvenc Rammstein dalom a Mein Herz Brennt-et, amit nagyon jó volt hallani élőben végre már. Kár, hogy a folytatás nem volt ilyen zseniális a Wollt ihr das Bett in Flammen sehen? kifejezetten rossz dal, az Ohne Dich-et, meg szimplán utálom és az Engelt sem szeretem, de az lángszórós angyalt jó volt újra látni. Végül az Ich Will-el búcsúztak.

A háttér és a színpad folyamatosan változott eleinte valamilyen szürreális pénisz montázs volt mögöttük, aztán valamilyen sejt fal jellegű dolog (ami vörösen izzott a Feuer Frei-ban és tényleg faszán nézett ki), ezután ilyen gyár belsejét idézték meg mindenféle csövekkel, ilyesmivel. Végül egy hatalmas processzor hűtő (bocs, szakmai ártalom) ereszkedett le mögéjük. De összességében, szerintem a múltkori, tematikusabb színpad jobban nézett ki. De egyébként is jobban tetszett a LIFAD-os koncert, mert akkor sokkal jobban szóltak (elvárható lemezminőségben, végig) és valahogy kompaktabb volt az egész meg talán látványosabb is. Plusz én nekem ez a számlista nagyon nem jött be, egy csomó dalt hiányoltam, egy csomót meg kukáztam volna.

Konklúzió: jól éreztem magam, a koncert lekötötte a figyelmem ebből a szempontból nem volt gond. De hiányérzetem is maradt, aztán hogy ez amiatt van, mert már nem volt akkora meglepetés ez az egész vagy mert tényleg nem volt annyira jó, azt nem tudom.

@Ráadás: van pár szerencsétlen, aki egy-két évente járnak koncertekre (tipikusan az ilyenekre) és nem tudják hogy kell viselkedni egy ilyen szituációban. Az egyik ilyen a spontán élvezkedő, aki pl. elkezd tapsikolni a feje felett, úgy hogy senki se lásson mögötte semmit és, ha valaki szól emiatt, akkor persze neki áll feljebb, mert megvette a jegyet és úgy érzi, hogy neki ehhez joga van. A másik kamerásmobilos szerencsétlen, aki úgy gondolja, hogy a koncert felét kötelessége felvennii a feje fölé emelt szar alsó kategóriás mobiljával (amiből garantáltan szar felvétel születik). Persze tőle sem lehet látni semmit és szintén neki áll feljebb, ha valaki szóvá teszi ezt a tényt. Ezúton is üzenem nektek, hogy menjetek a picsába.