A Fesztiválról

Eddig még sosem voltam Hegyalján, mert nem érdekelt a program. A környezet jó, maga a tájkép szép, közel a Tisza és a hegy, szép zöld, megnyugtató a hangulat. Maga a fesztivál terület meglepően kicsi, sok színpad, miegymás van viszonylag kis területen. Kevés az árnyék, alig vannak sátrak, ahová be lehetne menni a meleg vagy az eső elől. A színpadok közel vannak egymáshoz és áthallás van. (Malátabár színpad + Pepsi színpad egymásnak fordítva, vicc?). A Pepsi "nagyszínpad" előtti kövekbe bokát lehetett törni, valaki összeszedhette volna, elég veszélyes volt, pláne, hogy a mosh orientált muzsikák mind arra színpadra kerültek. Délelőtt, kora délután nem lehet csinálni semmit, mert nincsenek programok, a Civil falu kicsi és amit nyújt az egyszer érdekes 1 órán keresztül. A meghirdetett Rádiókabaré felvétel és színházi előadások fizetősek voltak, ráadásul Hegyalja belépővel sem feltétlen korrekt áron, erről a műsorfüzet sehol sem tesz említést, szóval csak a helyszínen derült ki, ami azt eredményezte, hogy lemaradtunk pár koncertről (Kishúgról konkrétabban, akiket megnéztem volna). A pocsék, kritikán aluli hangzásról, majd egyenként a zenekaroknál, mert tiszta szánalmas mindenhol leírni.

Napi bontás

1. nap: „A Mastodon multimedia showval készül, ráadásul lesz egy csomó régi nóta, sőt a Crack The Skye-osok lesznek kisebbségben, ez lesz az év fesztivál koncertje baszki!”

•  Deicide: nem hallottuk az egyetlen(!) gitárt. Sehonnan se. Pedig Serpents Of The Light volt, meg csomó régi nóta. Nem is bírtuk sokáig.
•  Pennywise: nem érdekelt, de legalább megszólalt, meg volt hangulat, nem rossz, de nem az én zeném, képernyővédős háttér vicces volt.
•  Mastodon: számomra jellegtelen és unalmas volt, ráadásul szarul is szóltak, a gitárból nem lehetett hallani sokat. Nem volt ez egy nagyszínpados és főzenekaros koncert. Ennél én sokkal többet vártam, még a zéró Aragon DVD-hez képest is szar volt. Említésre méltó vetítés, hangulat semmi. Pipa volt, se több, se kevesebb.
• the Amenta: rájuk voltam a leginkább kíváncsi, mert korábban esélytelennek gondoltam, hogy látom őket. Kár volt, gitárokból szintén semmit se lehetett hallani. Gitárok nélkül pedig valljuk be, röhejes egy metal koncert.
• Hour Of Penance: legalább a végére (Misconception) a két gitárból megszólalt az egyik. Hajnali kettőkor nagyon fáradt voltam már, ráadásul, ha ordó 100-an nézték őket, akkor már sokat mondok, így semmi értelme nem volt.

Megjegyzések: Amenta és a HOP nevetségesen későn játszott. A kisebbik színpadon ezen a napon nem időben kezdődtek a koncertek, hanem hamarabb, hátha valaki beszopja az egyik bulit. Nagyszínpad mellett minek volt kivetítő, ha alacsonyabban volt mint a színpad? Értsd nem lehetett látni.

2. nap: "Semmi gond gyerekek, a Slayer a metal alfája és omegája, majd meglátjátok, hogy ez milyen jó lesz, duplán kárpótol a Mastodonért."

• @dajcstomi: elkésett, így sajnos nem láthattuk a Twitter hőssel készült interjút.
• Rádiókabaré: kurva drága volt, ennyiért nem. De ez csak a helyszínen, a fesztiváltól x kilométerre derült ki.
•  Guano Apes: világ legjellegtelenebb zenekara. Az, ahogyan az énekesnő saját kórusaira énekelt szánalmas volt. Két gitáros volt, de egyet sem mindig lehetett hallani.
•  Slayer: nevetségesen szólt, eleinte gitármentesen, ahogyan egy metal zenekartól mindenki elvárja. Mire tényleg megszólaltak, addigra az eső elmosta a bulit, nem volt Raining Blood, South Of Heaven, semmi a God Hates Us All-ról (NONSZENSZ!). Ráadásul a vihar 10 percig, ha tartott, nem is esett sok eső, vicc. Pedig, előtte pár nappal olyan számokkal teletűzdelt koncerteket adtak, hogy katartikus élmény lett volna a koncert. De így? Végülis jó volt élőben hallani a Ghosts Of Wart pl. csak kevés.  Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam, illetve tudom azt mondani a jelenlévő barátaimnak, hogy látjátok srácok, ilyen a METAL koncert, mert ez a leggyengébb Slayer volt, amit eddig láttam. Legalább a pirosan izzó Slayer logó és a fények jók voltak.

3. nap: "Valamit nagyot kell alakítania a Heaven Shall Burnnek, hogy ne ez legyen életem legpocsékabb fesztiválja."

• Sarkadi Péter beszélgetés: sokkal többet ki lehetett volna ebből hozni, láthatóan senki sem ismerte a Greenfot, ráadásul Sarkadi szerkeszti az Oxigént az MR1-en stb. A nézetség, a weblap funkciói érdektelenek, ellenben mesélhetett volna egy csomó érdekességet a környezetvédelmi újságírásról és a környezetvédelemről.
• Helia: Lady Gaga feldolgozás vicces volt, egyébként a zenéjük közepes vagy az se (uncsi metalcore-ral kevert elektronika), de legalább megszólaltak valahogy! Lehetett hallani a gitárokat, éljen!
• @dajcstomi: bepótolták az elmaradt beszélgetést. Twitterezésről, a tömegmédia és az elektronikus tartalom szolgáltatásról alig volt szó, helyette EU-s kérdések, stb.  Nem volt érdekes, de mivel semmi értelmeset nem lehetett csinálni… ez legalább így utólag vicces, hogy ott voltam.
• Raunchy: megmondom őszintén, semmit se vártam tőlük. Erre a fesztivál koncertjét adták a dánok. Jól szóltak (3. napra végre!), volt hangulat, láthatóan élvezték a bulit, és a közönség is jó volt. A szettre sem lehet panasz, volt sok Confusion Bay-es szám,kedvenc Raunchy dalom is nyomták, a Watch Out-ot. Na, ez a koncert meghozta a kedvem a fesztiválhoz, bulihoz mindenhez. (Vajon miért délután hatkor játszottak?)
• Ladytron: vicc, hogy a nagyszínpadon egy electropop zenekar sem képes normálisan megszólalni. Nagyon nem koncertre és fesztiválra való zenekar a Ladytron, és még kevesen is nézték őket (szánalmasan kevesen). Helyettük kellett volna a HSB erre a színpadra, vagy akár a Raunchy. De legalább Mira Aroyo helyes volt közelebbről.
• Subscribe: volt rendes fényjáték, mozgás, tömeg és csodák csodájára egész pofás hangzás. Csak hát ők nem az én stílusom, úgyhogy kb. mindegy. Na, azért a Refused feldolgozásért megérdemelnek egy óriási gratulációt, közönség, hogy lefagyott tőle, lol.
• Heaven Shall Burn: az első pár dalt úgy baszta el az antihangzás, hogy az már tényleg a nevetséges kategória. Jöttek sorba a kedvenc dalaim (pl. Omen, Forlorn Skyes, Counterweight) és egyszerűen nem lehetett rájuk ismerni. Egy éve Pécsen lemezminőségben szóltak (egy valószínűleg sokkal ócskább  felszereltségű színpadon). Oké, a közönséget nem érdekelte a dolog, volt circlepit, wall of death, meg, ami kell, csak hát zene nélkül nekem üres volt. Szépen lassan azért kezdett valahogy megszólalni a zenekar (közben buktam a legzseniálisabb HSB nótát az Endzeit-ot), A Weapon They Fear-re legalább már rá lehetett ismerni, kár, hogy addigra már majdnem vége volt. 4 számos ráadást is adtak, láthatóan nagyon tetszett nekik a közönség beindulása, ahogyan a közönségnek is az energikus előadás. Nagy kár, hogy nem szóltak jól, mert tényleg a fesztivál koncertje lehetett volna. Remélem, valaki minél előbb elhozza őket egy önálló koncertre, mert az nem állapot, hogy csak fesztiválokon játszanak. Ha a tavalyi koncertjük 10-ből 10-es volt, akkor ez csak 6-os, legfeljebb, ugyanakkor még így is sokkal jobban éreztem magam, mint a talán túlságosan is várt Mastodonon vagy Slayeren.

Felesleges szaporítani a szót, nekem ez a fesztivál csalódás volt. Jövőre bárki játszhat itt, inkább a Bécsbe, klub bulira megyek. Raunchy-nak meg óriási hála, hogy legalább elmondhatom, hogy valami jóra is emlékszem az elmúlt három napból.