Tavaly a Rammstein kapcsán ismerkedtem meg a Combichrist-tal, és bár az a koncert nem tett rám mély benyomást a zenéjüket megismertem és megszerettem. Sőt, a tavalyi Making Monster lemezüket (számomra) meglepően sokat hallgattam.

Este kilenc felé kezdett a Mortiis. Hát mit írjak, ami nem sértő? Az öreg ősrégi ambient lemezei szerintem egész jók, de az újabb elektro / pop / rock keverék albumai nem jönnek be, és ez a koncert is ezt a vonalat vitte. Ez mondjuk nem lenne gond, ha az előadásmód, hangulat magával ragad, de nem ez történt. Sajnos kifejezetten szarul szóltak, a gitárok nagyon hangosak voltak, elektronikából semmit se lehetett hallani, a basszus mondjuk jó volt (bár nem volt basszusgitáros :)). A hangulatról meg annyit, hogy amikor Mortiis palackból locsolta a közönséget, valaki pofán dobta egy sörös pohárral.

Nem kellett sokat várni a kombináló (kombinációs?) Krisztusra, kb. negyed óra átszerelés után jött Andy LaPlegua "zenekara", hogy lealázza a közönséget. A koncert első fele nem nagyon tetszett, mert valahogy nem állt össze a zene, a dobok külön szóltak a szintiktől és az elektronikától, ráadásul nem is mindig lehetett hallani ez utóbbi kettőt, mert elnyomta az ének. Plussz, valahogy az új lemez dalai sem ütöttek annyira élőben (igaz volt jó pár régebbi nóta is a blokkban, pl: Get Your Body Beat, Electrohead, Today I Woke Into a Rain Of Blood). Aztán úgy a Fuckmachine, Blut Royale környékén helyrerázódott a hangzás és helyére került minden. De olyan szinten, hogy onnantól kezdve jobb volt, mint lemezen. (A két dobos, ha jól hallani őket, akkor tényleg sokat tesznek hozzá a zenéhez, ami nem is csoda, hiszen lemezen kicsit egyforma ütemek vannak). Sajnos, már nem volt olyan sok hátra a koncertből, még két számot játszottak (They, Never Surrender), és két ráadást adtak (Fuck That Shit, What The Fuck Is Wrong With You?), amiben beállt egy harmadik srác is dobolni (na ekkor már Őt is jól lehetett hallani), a végén meg persze széjjel vertek pár tamot, az sose árt. A hangulat tökéletes volt, a közönség (soványabb teltház) végig ugrált, táncolt. Andy meg zseniális frontember, sokat mozgott, jól kommunikált a közönséggel, és a hangja is rendben volt. Az egytlen dolog, amit sajnálok, hogy tavaly előtti Today We Are All Demons lemez teljesen kimaradt, majd legközelebb. Jól éreztem magam, legközelebb is megyek.

Amúgy pont a Combichrist napján jöttem rá, hogy Andy a Lash Out nevű hardcore / metal bandában énekelt a 90'-es évek második felében, ami azért érdekes, mert Ők annak idején még a Burst-tel (az ISTENEK) is adtak ki kislemezt. (Egyébként pont idén januárban alakultak újjá, és azon a koncerten Andy is beugrott pár nótába.)