Koncertnapló

2012.03.06. – Rotten Sound, Magrudergrind, Exhumed (Dürer)

Az Another Way-t nem láttuk, mivel a jó arcok mind az ajtóban álltak, így nem lehetett bemenni (persze belül gondolom azért volt jó pár üres platz). Adjatok magatoknak egy pacsit srácok!

Ebből tanulva, amit kijöttek az emberek, mi be is mentünk, hogy jó helyről nézhessük a Magrudert, ami nagyon jó volt, leszámítva a technikai problémákat (mikrofon hangja sokszor elment). Szimpatikus srácoknak tűntek egyébként, tetszett az is, hogy a gitár egy basszuscuccba is be volt kötve.

A Rotten Sound szó szerint széjjelbaszott. Ahhoz képest, hogy 5-6 éve mennyire gyalázatosak voltak élőben (széjjelesett a zene), most durván jók voltak, pedig a hangzás itt is messze volt a tökéletestől, de nagyon fasza hangulat alakult ki. TARGETS!!! Még a szerintem nem túl jó Cursed dalai is sütöttek élőben. El sem merem képzelni mekkora erejű lehetett volna ez a koncert CD minőségű hangzással.

Az Exhumed mondjuk 2003-ban még érdekelt volna, most viszont egyáltalán nem. Náluk már konkrétan gyalázatosan szólt a cucc. Ja, és nem volt elég mikrofonállvány (3 kellett volna), ami nagyon égő. Persze az is, ahogyan minden zenekar könyörgött, hogy még a kontrollokba egy kis hangerőt, mert senki sem hallotta magát. Mindegy jó buli volt. A Napalm Death-nek fel van adva lecke (akik az első benyomások alapján a Cursed-hez hasonlóan nem túl jó lemezzel jönnek).

2012.03.14. – God  Is An Astronaut (Dürer) 

Tavaly az év post-rock koncertjét adták az írek. Egyenlőre nagyon úgy fest, hogy ez idén is összejött. Mivel tavaly már minden leírtam arról, hogy mennyire jó egy GIAA koncert élőben (az energia, színpadi jelenlét stb.), most inkább a tavalyi és az idei koncert közti különbségekre koncentrálok. Mert ugye az is benne volt a pakliban, hogy tavaly már megvolt a nagy meglepetés (hogy mennyire zseniálisak), ami másodjára már nem akkora szám. Pedig de. Mert amit tavaly negatívumként fel tudtam hozni, azt idén egyáltalán nem tudom. Sőt, abban a helyzetben vagyok, hogy egyáltalán nem tudok rosszat írni a koncertről. Tökéletesen szóltak (Dürerben ez volt eddig a legjobban szóló koncertem, az biztos). Tökéletes volt a fényjáték, ami remekül kiegészítette a mértékkel adagolt vetítést. A tracklist is tökéletes volt (az összes jó számuk elhangzott), plusz két szám volt tavalyhoz képest. GIAA koncertet minden hónapra!

2012.03.19 – Rise Against, Architects, Touche Amore (Pecsa)

Sok minden megfogalmazódott bennem ennek a koncertnek a kapcsán, eleinte úgy gondoltam, hogy mind leírom, de aztán a naptár-óra kombó bemutatott nekem: „fuck you and your fucking ideas, bro”, szóval majd legközelebb. Tehát, a koncert Sold Out volt, az átlag életkor megállt 16-17 között. Én 100%-ig biztos vagyok abban, hogy a Rise Against komoly, társadalom kritikával átitatott szövegeit a gyerek nem fogják fel és nem értik meg, mert egyrészt nem beszélnek angolul másrészt, mert a szövegek többségén el kéne gondolkodni, az pedig a mai fiatalság körében úri mulatság. Ok, pont ezek azok a dolgok, amiről nincs időm írni, szóval vissza a koncerthez. A Touché Amoré legalább rövid volt. Az Architects-et viszont nagyon vártam, mert bár az új lemezük nem teszik, a korábbiak nagyon jók és eddig mindig ütöttek koncerten. Na, olyan kiherélt hangzást sikerült nekik biztosítani, hogy ezért én kérek elnézést. A dob és az ének szólt valahogyan, a gitárok és a basszus meg kb. úgy, mintha a melletted álló srác túlhangosított fülhallgatójából szólt volna. Mindezt a keverő előtt, mellett, stb. Szomorú, mert koncertként tökéletes lett volna (sokkal jobb koncertzenekar, mint pl. a Rise Against), beugrálták mozogták a színpadot, de hát ez sokat nem ért. Az Early Grave tiszta vicc volt ilyen hangzással. Na, és hogy szólt a Rise Against? Hát jól semmiképpen sem. Itt legalább a basszus is a helyén volt, de a gitárok itt is halkak voltak (8000-es jegyár mellett nagyon derék az ilyen hangzás). De legalább fel lehetett ismerni a dalokat. Én a Szigetes koncert után kezdtem őket hallgatni, és az utolsó két lemezüket szerettem meg, úgyhogy pont leszarom, hogy már nem HC, meg hogy sztárokká lettek. Hogy miért gondolom azt, hogy ez a koncert a közepesnél picivel jobb volt, az a közönségnek köszönhető. Itt aztán tényleg mindenki táncolt (2500+ ember), ugrált és énekelték a dalokat (ez nem mond ellent annak, hogy nem értik a szövegeket), szóval olyan hangulat volt, amit ritkán lehet tapasztalni. Másfél órás koncert úgy múlt el, mintha 10 perc lett volna és ez csakis a közönségnek köszönhető. Ami még tetszett, hogy annak ellenére, hogy elég komoly látvánnyal érkeztek, csak ízlésesen adagolták és nem erőltették, tényleg csak ott volt komoly fényjáték, ahová az kellett (mert mondjuk unalmasabb volt a dal, haha), akkor voltak bekapcsolva a led hátterek, amikor azzal valami pluszt hozzá lehetett tenni.

2012.03.26 – Napalm Death (Club 202)

Az új Napalm-ot meg akartam szeretni a koncert előtt, de nem ment. Pedig tényleg meghallgattam vagy 10-szer minimum és én ezt szomorúan éltem meg, mert 2002 óta minden lemezüket imádtam. Úgyhogy kicsit vegyes érzelmekkel vártam a Utilitarian-ra épülő programmal kiálló zenekart, ugyanakkor, meg soha sem voltam rossz Napalm koncerten, sőt két igen jó élményem is hozzájuk kapcsolódik.

Az előzenekarok közül egyedül a Freedom is a Lie-t sajnálom, hogy kimaradt, mert róluk olyan ismerősök is elismerően beszéltek, akinek adok a véleményére. A másik két cseh banda viszont egyáltalán nem érdekelt (vajon miért nem lehet eléjük berakni egy Afgrund-ot vagy Looking For An Answer-t vagy valami ehhez hasonlót a turnéra? Mindig elképesztő idétlen és nem odaillő zenekarok melegítenek be).

Mikor odaértünk (negyed 10 körül), már egész komoly tömeg várta Barney-ékat kb. két harmad ház. Gondolom, ez azért van, mert a jegy viszonylag olcsó volt (~3000 Ft), ezek után kíváncsi vagyok, az elmúlt X évben miért nem lehetett több ilyen bulit csinálni. Mindenki azon kesergett, hogy milyen baromi drágák a jegyek és nem járnak emiatt koncertre, a szervezők meg azon keseregtek, hogy mennyi koncertet buktak a kis létszám miatt. Ehhez képest Pozsonyban minden koncerten sokan vannak, mert a jegyár sosem megy 8 euró fölé. Oké, értem a rizikót, ha többe kerül, akkor kevesebb ember is behozza a költségeket, de azért lehetne kísérletezgetni az ideális jegyárral, én ezt egyébként úgy képzelem, hogy van valami lélektani határ, ami felett már nem megy el koncertre alatta meg még igen, ezt a küszöbszámot kéne belőni. Bár ez nyilván egyén specifikus, viszont az átlag kereset alapján azért lehet kalkulálni, ez a koncert erre szerintem elég jó tanuló példa.

Szóval, 9:50 körül feljöttek a tagok és rájátszották az intróként szolgáló új lemezes Circumspect-re, ami aztán át is ment az Errors In The Signals-ba, gyorsan előrébb mentem ahol egész tisztességesen szóltak. A koncert elején még kicsit untam magam (ekkor még a közönség is elég inaktív volt), a közepe felé már rendesen bólogattam, a végén pedig nem akartam, hogy vége legyen. Hatalmas köszönet a Dementia Acces, Next Of Kin To Chaos és a Can’t Play Won’t Play dalokért, ezeket még sosem hallottam élőben, és elég elképzelhetetlennek tartottam, hogy pl. a Dementia Acces-t valaha is előszedik. Ez már tényleg csak akkor lesz jobb, ha a Fear Emptiness Despair-ről is előkerül egy-két nóta. Ami nagyon tetszett (és eddig nem vettem észre), az, hogy Barney minden szám végén mosolygott. Az pedig meglepett, hogy a Wolf I Feed-ben a tiszta éneket Mitch hozta. Összességében jobban éreztem magam, mint számítottam, az új lemez dalai élőben simán ott voltak az utóbbi lemezek slágerei mellett (azóta már másképpen hallgatom az Utilitarian-t és kezdem megszeretni). Még egy pozitívum, volt egy srác, aki elég paraszt módon viselkedett, na őt kiszedték a szekusok, sosem tapasztaltam még ilyet, viszont életemben először láttam értelmét a security gárdának.

Azért elég vicces, hogy ezt a koncertet a Hammer magazin szervezte (a Hammer shopban és az újságban is jelen vannak a magyar szélsőjobbos bandák rendesen), miközben a koncerten elhangzott a kötelező Nazi Punks Fuck Off.

2012.03.30 – Ethereal Riffian, Stoned Jesus, Fiktív, Twin Cobra (Westbahnof)

Mikor megérkeztünk a helyszínre számomra elképzelhetetlenek tűnt, hogy a klub alkalmas legyen tisztességes, élvezhető koncertek nyújtására. Lényegében a Nyugati aluljáróban egy kocsmáról van szó, ahol az egyik oldalon van egy színpad is. Ehhez képest a Twin Cobra jól rám cáfolt, ugyanis kiderült, hogy nagyon is jól szól a hely. Mi leghátul ültünk, de tökéletesen lehetett hallani mindent. A Twin Cobra pedig sokkal jobban tetszett, ugyanis nem volt énekesük és így kiderült, hogy mennyire jó a zenéjük! A Fiktívről már korábban megtudtuk, hogy menyire tisztelik a Kyuss-t, nekem most sem tetszettek, viszont a zene lehet itt is sokkal jobb lett volna a Garcia-s ének nélkül. Az ukrán Stoned Jesus mindegyik lemezén találtam egy-két jó dalt, de annyira nem hatottak meg, igazából koncerten sem volt semmi különös, voltak jó pillanataik, de ebben ki is merül a dolog. A szintén ukrán Etherial Riffian viszont tetszett. Ők pont nem szóltak annyira jól (gondolom a két gitár miatt), viszont sokkal jobb zenét játszottak az este többi fellépőjénél. Jó kis merengős pszichelediuks-stoner-doomjukra élőben is lehetett bólogatni, ráadásul sokkal dinamikusabban szóltak, mint lemezen, ami külön emelte a koncert fényét (a hang emelte a fényt, ez elég rendesen képzavar, na mindegy). Egyetlen negatívum, amit fel tudok hozni, hogy kevés volt (30 perc kb.), de csak egy lemezük van még egyenlőre, és azt végig elnyomták. Jó kis este volt, lehetne ismételni!