A november egy Turbo koncerttel indult. Róluk is leírtam már mindent (mármint a Turbo koncertekről), sokkal jobb volt, mint pl. az előtte lévő Architects, még úgy is, hogy a közönség lehetett volna aktívabb.
Aztán valamelyik hétfőn ebben a hónapban voltam Secret Chiefs 3 koncerten. Kurva jó volt. Mindezt úgy, hogy igazából nem nagyon ismertem őket korábban, pár nappal előtte jutottam oda a megismerendő zenék stackjében, hogy Secret Chiefs 3 (Trey Spruance, baszki!). Sajnos a vágott szemű billentyűs nem volt itt, de nélküle is fullos agymenést csináltak. Volt itt minden, ami szem szájnak ingere (vagy a fülnek). Az igazság, hogy az ember azt hinné, hogy ebből a stílus kavalkádból, amit ez a zenekar nyom tutira valami ízléstelenség sül ki, de nem. Teljesen rendben van a dolog, bár az igaz, hogy el tudok képzelni olyan élethelyzetet, hogy fejbe lőném magam, mint hogy Secret Chiefs 3-at hallgassak. Már csak a Sleepytime Gorilla Museum-ot kéne látni egyszer, mondjuk valaki elhívatná őket a Csillaghegyi közösségi házba. Ja, amúgy a főzenekar a Zechs Marquise volt, amit azzal adnak el, hogy itt nyomul a Mars Voltás Lopez összes testvére, de igazából ebben minden izgalom ki is merül velük kapcsolatban (nekem lemezen is unalmasak és élőben sem voltam elragadtatva mikrofonfejék zenéjétől).
Ebben a hónapban volt az is, hogy kihagytam a Bong-ra bulit, ami miatt kijárna egy pofon, mivel tutira valami értelmetlen baromsággal csesztem el az időm helyette, de mivel láttam a mestert februárban, így azért rendben van a lelkiismeretem.
Aztán volt a Kreator, Morbid Angel, Nile koncert. Visszafelé, sorban:
- Nile: sokszor láttam, most éppen annyira érdekeltek, hogy egész koncerten a Motoblur jelszavamat próbáltam megadni (ez úton is üdvözlöm a Motorola munkatársait!)
- Morbid Angel: hogy én többet nem nézem meg őket így az biztos. Jók a koncertjeik, de már hétszer láttam őket így, és a jóból is megárt a sok. Semmi izgalmas nem volt a koncertjükön, leírhatnám ugyanazt, amit tavaly ilyenkor, de minek? Akkoriban jól esett most meg nem.
- Kreator: rajtuk múlt, hogy meg mentsék az estét, de nem igazán sikerült, mivel túl hosszú volt a műsor. Viszont az új lemez elég harmatos dalai legalább élőben jobban szóltak. Ja, és a színpadon voltak világító szemű zombi lovak és nem haluztam! De, hogy aki ezt a baromságot kitalálta, az nem volt éppen ebben az univerzumban az biztos. Egyszerűen röhejes volt, pláne ahogyan változott a szemük színe…
Utólag úgy tűnhet, hogy tiszta szar volt az este, de azért nem ilyen rossz a helyzet, de tény, hogy nekem ebből a fajta zenéből elég volt egy időre koncerten, az biztos.
Egy héttel később volt ugyanitt a Parkway Drive. A Structures-t buktuk, mivel hatalmas tömeg volt és nem tudtunk időben bejutni (pedig az Emmure mellett ők érdekeltek volna a leginkább). A Word Alive elejére értünk be. Nekem továbbra is teljesen átlagos és unalmas amit csinálnak, el is mentünk piáért.
Az Emmure viszont a hónap koncertjét produkálta. Még úgy is, hogy messze volt a tavalyi buli hihetetlen hangzása. Frankie remekül, sallangmentesen vezényelte le a 40 perces szeletelést, a többiek pedig összevissza mászkáltak a nagy bólogatás közben. Tetszett az is, hogy nem volt komolyabb fényjáték, csak a vörösen izzó színpad. Amivel nem vagyok elégedett, hogy az új lemezről csak két szám volt, pedig én nagyon bírom az albumot. Jövőre már főzenekarként jönnek, én pedig biztos megyek, mert ez kell a szervezetnek és nem a Béres Csepp.
A Parkway Drive az a zenekar, amit már négy éve sem értettem (az akkori Never Say Die főzenekara voltak az Unearth helyett) és most sem fogtam, hogy miért telt meg rájuk a Pecsa. A zenéjükben semmi különleges, a színpadi akcióban még a Word Alive is komolyabb volt. Oké, voltak speckó lámpák, meg hatalmas vászonra kivetítés, de ez semmit sem tett hozzá a koncerthez. Na jó, ennek hála nem untam el magam teljesen.
