A Wolf Shaped Clouds-ot úgy látszik már sosem fogom jó hangzással hallani élőben. Lehet, persze, hogy ez a koncepció. Annyira sok a magas és közép a zenéjükben élőben, lehet normálisan kivenni semmit, helyette az egész átmegy ilyen idegesítő zajba. Pedig van bennük potenciál és, amikor elkapsz egy-két dallamot, akkor az elég jó. Lehet jobb cuccon kéne nyomni pl.
A Wasted Struggle szintén nem szólt annyira jól, de sokkal jobban, mint a karácsonyi mulatságon. Náluk az volt a zavaró tényező, hogy a gitáros úr háttal állt a közönségnek, így egy kicsit személytelen volt az előadása, a többiek viszont jól nyomták. Külön kiemelendő a dobos teljesítménye ("azt a kurva"), illetve az énekes idegbeteg előadás módja, ami sokat tesz hozzá a hangulathoz. Újfent tetszett!
Az Octahed előadását beárnyékolta egy paraszt, aki először csak az előadást zavarta meg, majd a színpadon aludt egy kicsit, hogy végül nekiálljon szintén a színpadon balhézni. Na, most ilyenkor kéne olyan erélyesnek lenni, mint Scott Kelly és lerúgni a gyereket úgy, hogy járólappal csókolózzon. Lemezen nekem nagyon nem tetszik az ének, viszont élőben teljesen más tónust hoz a srác, ami sokkal jobban illik a zenéhez. Egyenlőre nem valami izgalmas koncerten az Octahed, kicsit mereven adták elő a zenét a srácok (a bőgőst leszámítva), ez a nagy totális vetítés jó ötlet, de még dolgozni kell rajta, hogy ne ilyen windows képernyővédő feeling legyen néha. Egyébként jó zenét csinálnak, az Oaken mellett őket is a reménységek közé sorolom. Ja, és decemberben együtt vizsgáztam a laptoposukkal, jó sztori, mi?
Karst nem az én zenémet játssza, és most már biztosan tudom, hogy élőben sem nekem találták ki.
Februárban pedig Solar Fields Pesten, kétszer is! Vélhetőleg egy ambient és egy trance settel! idén ezt a bulit várom a legjobban egyenlőre.
