Lett egy kis időm, úgyhogy most aztán bepótolok mindent!
2012.07.30. – Red Fang (nagy Dürer)
Az előzenekarokat nem néztük meg, mert hatalmas tömeg volt. Vajon ez a hatalmas hype miért alakult ki az amúgy nem nagy kaland Red Fang körül? Csak a videóikra tudok tippelni, mert a zenéjük alapján nem indokolt ez az ismertség. Ja, egyébként koncerten sem voltak különösen izgalmasak. Nem voltak rosszak, de olyan „hú de jók” sem. Pedig tök jól szóltak. Ráadásul szerintem nagyon elhúzták a koncertet, mondjuk 4 számmal kevesebb lett volna, lehet, hogy sokkal jobban tetszik. Összességében csak egy pipa volt ez a koncert, legközelebb én nem megyek. Itthon minimum 5 stoner zenekart tudok, amelyik koncerten és lemezen is sokkal jobb.
2012.09.03. – Immolation (Yuk)
A Yuk a Facebook eseménynél azt írta, hogy 9-kor kezdenek az amerikaiak. Nagy szerencse, hogy 8:45-re odaértem, mert éppen az első számot játszották már Ross Dolanék. Na, most a Close To a World Below kezdése a leggonoszabb és legpokolibb szám kezdés, amit valaha metal zenekar írt, legalábbis szerintem. Ezt a dalt vagy legalább az elejét már majdnem 10 éve szeretném hallani élőben, természetesen azt késtem le, az utolsó taktusokra értem be. A másik király dolog, amit most megtapasztaltam, hogy milyen a Yukban hátul állni. Hát jó szar. Tényleg nem látsz semmit. Úgyhogy mikor már éppen azon voltam, hogy lefejelem a mellettem lévő falat, felszabadult egy hely oldalt a padon, úgyhogy felállta rá. Onnan a „magasból” egyből látni lehetett mindent Steve Shalaty dobost leszámítva (aki jól elbújt a cinjei között). Aztán, szépen lassan el is múlt az idegességem, mert a koncert szimplán tökéletes volt. Bár a zenekar ereje lemezen szépen csökken, de minden albumra összehoznak két-három átlagfeletti számot és koncerteken ezekből válogatnak. Mivel nem ittam semmit, így pontosan emlékszem a dalokra: Close To A World Below, Swarm Of Terror, Father You’re Not a Father, Into Everlasting Fire, Majesty And Decay, Glorius Epoch, Den Of Thieves, Unholy Cult, Under The Supreme, What They Bring, Dawn Of Possesion. Ebbe a listába nem lehet belekötni. Lehet bármilyen szar a hangzás vagy szar a közönség ilyen dalokkal már eleve eldöntött a csata kimenetele. De, a hangzás teljesen oké, a közönség meg korrekt volt. Szóval egyenlőre ez volt az év death metal koncertje. Szeretem, hogy Ross Dolan szerényen konferál. Robert Vigna játéka pedig amilyen kegyetlen annyira látványos.
Kifelé jövet egyik ismerősöm kérdezte: Marduk? Ugyan már.
2012.09.18. Om (kis Dürer)
Ahhoz képest, hogy egy-két éve még olyan elérhetetlennek tűnt az Om koncert, idén kétszer is átélhettem az élményt. Ugyanakkor a bécsi OM sokkal nagyobb hatással volt rám, ott ideálisabbak voltak a körülmények egy ilyen utazáshoz. Lényegében annak kapcsán már mindent leírtam magáról az élményről, amiért ez kevesebb volt: nem szólt olyan jól, így nem volt olyan komoly hatása a zenének és a levegőtlen helyszín is rontott sokat az élményen. Továbbá, kevesebb számot játszottak és rövidebb volt a játékidő: alig egy óra. Ja, és a bemelegítő DJ iPod nagyon nem ide illő zenéket játszott, azért az sokat hozzá tett volna, ha nem trip-hop szól a zenekar előtt. Az viszont meglepett, hogy milyen sokan voltak, szerintem többen, mint Bécsben. Azért nagyon kíváncsi lennék egyszer, milyen az OM mondjuk egy templomban vagy zsinagógában.
2012.09.30. – Nasum, Black Breath, Freedom is a lie
Csak röviden mert egyszer lesz egy hosszabb megemlékezés a OEF-es Nasum koncertről (az a része pont készen van a naplóbejegyzésnek, csak a többi nem). Tehát Freedom is a lie teljesen jó volt, szurkolok nekik, hogy komolyabb sikereket is elérjenek. A Black Breath nem az én zeném így egy szám elég is volt.
A Nasum nekem nagyon tetszett, az OEF-es jobb volt ugyan (de ott olyanok voltak a körülmények, hogy azzal a koncerttel nem igazán veszi idén más fel a versenyt). A zenekar mindent beleadott, jól bemozogták a színpadot, Keijo jól konferált és pont eleget játszottak. A közönség rendesen lefagyott a zenétől, alig volt valami mozgás, de lehet, hogy csak mindenki inkább nagyon figyelt, elvégre ez volt az utolsó lehetőség a Nasum lecsekkolására. A zenekar a Deepest Hole-lal zárt, ami éppen 8 éve a kedvenc Nasum számom. Köszönöm szépen! A szervezőknek meg hatalmas pacsi, hogy elhozták őket. Még annyit, hogy a koncert után sokat beszélgettem Jesper-rel a Burst-ről, egyenlőre ők nem gondolkodnak visszatérésben. Pedig kéne!
