13.02.08. - Ambient Avatar: Solar Fields
Nos, sok mindenre számítottam, de azért erre nem. Ilyennek kellett volna lennie a tavalyi szégyenteljes Tangerine Dream koncertnek, bár úgy érzem, hogy bármennyire is jó lett volna az, a Solar Fields beelőzött volna, mert ez egyszerűen más liga (nyilván a 70’ évekbeli Tangerine Dream-mel nem kell versenyre semmi, na de 2013 van). Olyan kompakt élményt adott az este, amilyet ritkán tapasztalok (legutoljára bécsi Om volt ilyen).
Mivel a hatást úgy sem lehet normálisan megfogalmazni, mert kevés hozzá a szókincs, így inkább a körülményekről írok. Szóval kb. 30 perccel Solar kezdése előtt érkeztem, így volt idő jól körülnézni, alapvetően chillesre volt berendezve a hely sok párnával, fotellal, ilyesmivel és a színpaddal szemben volt egy kisebb üres tér az álló embereknek. Állítólag teltház volt, mindenesetre a tömeg így is kényelmesen elfért, amiért dicséret illeti a szervezőket. A bemelegítésre egyáltalán nem figyeltem, ami nem a DJ hibája, hanem egyszerűen nagyon vártam már Magnust.
A Mester (akinek hajjal pont olyan feje van, mint Jenci haveromnak) kb. pontban fél egykor kezdett. Jöttek a jobbnál jobb számok én meg nem hittem el, amit hallok és látok, miközben belemerültem a zenébe. Nekem a katarzis egyértelműen a Sombrero volt, ami lemezen kicsit idétlen sláger dalocskának tűnt, de élőben megtámogatva jó sok elektronikával, erősebb alappal az este csúcspontjává emelte. De hatalmas volt a záró Small Little Green Cubes is. Meg aztán zseniális volt Sol, a Blue Light… és …Red Vortex páros, a Discovering, vagy Confusion Illusion is élőben. Kb. 100 percet játszott Magnus, általánosságban elmondható, hogy a hangzás sokkal gépiesebb, „elektronikusabb” volt élőben, mint lemezen, ami jó tett a sokszor hallott témáknak. Arra is rájöttem, hogy tökéletesen felesleges firtatni, hogy mennyi volt az élő és mennyi a gépi alap a zenében, mert egyszerűen nem számít. Egyrészt a végeredmény szempontjából teljesen irreleváns, másrészt ilyen elektronikus zene java nyilván számítógéppel készül. Ki kell még emelnem Vígh Dávid (Turbo gitárosa) vizuáljait, amelyek tökéletesen illeszkedtek a zenéhez, ugyanakkor sokkal több és látványosabb volt a megszokott vizualizációknál (pl. a másnapi Akváriumos este anyagaihoz képest).
Jól jellemzi az eseményt, hogy miután vége lett nem tudtam letörölni az elégedett mosolyt az arcomról sehogy se, még másnap délután is ennek örültem. Miután hazaértem képtelen voltam elaludni, mert az élmény hatása alatt voltam még órákon keresztül (és naná, hogy a Movementset hallgattam).
Az pedig, hogy májusban a Mester Aest Danával kiegészülve tér vissza a Deeprogra, mint H.U.V.A. Network az év híre. (Számomra az Ephemeris és a Distances a két legjobb ambient lemez, ami valaha készült.)
13.02.09. - Solar Fields-féle morning trance éjszaka
Solar Fieldsnek vannak upbeat számai, sőt most már két lemeze is (Earthsine, Random Friday). Nekem ezek is nagyon tetszenek, mert lényegében a mornig trance olyan, mintha a megszokott ambientje alá pakolna gyorsabb ütemeket, amitől megváltozik az egész hangulata, mindamellett, hogy ezek táncolható zenék, hasonló hangulat- és víziókeltő hatással is rendelkeznek, ugyanúgy el lehet veszni a zenében.
Nagyon fáradt voltam a pár órás alvás miatt, de azért Magnus be tudott indítani, nagyon élveztem ezt az előadását is. Az említett két lemez volt terítéken, plusz olyan dalok, mint pl. Infection 268-7 a Blue Moon Station-ről nekem egyáltalán nem tűnt fel, hogy 90 perces volt, simán 20-30-nak hittem volna. Egyetlen dolgot hiányoltam, ez pedig, hogy egyik nap sem volt a Cobalt 2.5 emlékeim szerint, pedig az a Random Friday-en a legjobb dal.
Sajnos három körül már teljesen ledobta az agyam a gépszíjat, így Atmos szettjét már nem vártam meg, állítólag jó volt az is, majd a S.U.N.-on. Mert most már nagyon úgy érzem, hogy ennek az lesz a vége.
