Egy dolog volt biztos, hogy nekem ezen ott kell lennem. Az idei Misery Index lemez szimplán az év legjobb death / grind albuma, azon kívül az idei Obscene fesztiválos fellépésük sikeresen tönkretette az eső (bár az egy gitáros felállás miatt akkor is örök emlék marad).
Pontosra volt tervezve az indulás és érkezés (én voltam a sofőr), sok dolgom volt előtte, így is örültem, hogy 3 után sikerült elszabadulni. Az M1-esen javították középső és a leálló sávot, ami az útidőt megdobta vagy fél órával. Ha ez nem lett volna a elég, a Viper Room is ilyen antiparkoló helyen van Bécs belvárosában, szóval jó 20 perc a parkolóhely kereséssel is elment. Végülis a szumma 50 perc késés nem lenne olyan gáz, de sajnos az, mert mint írtam, pontosra volt tervezve az érkezés, ami így háromnegyed 7 helyett fél nyolc lett és így buktuk az angol the Rotted koncertjét, amit én nagyon sajnálok. A Misery Index mellett ők érdekeltek volna a legjobban, tavalyi Get Dead Or Die Trying lemezük teljesen betalált nálam, punkos death metaljuk éppen koncertre való (ráadásul párszor volt hozzájuk szerencsém, amikor még Gorerotted néven nyomták, és már akkor is faszák voltak színpadon). Szóval így jártam / jártunk. Amúgy elég nevetséges, hogy éppen a Rotted kezdett, az a zenekar, amelyik előbandája (a Gorerotted) már akkor komoly underground tényező volt az Egyesült Királyságban, amikor az Arsis vagy a Last Felony tagjai általános iskolások voltak. Grave koncert alatt volt szerencsém beszélgetni Reverend Trudgil basszerral, aki elmondta, hogy az a legjobb, hogy némely napokon hat előtt játszanak... Amúgy meg csak az lett a vége, hogy Trud rábeszélt saját bandája, a Screamin Daemon CD-jére, ami kb. az angol Macabre így első hallásra (egy kedvcsináló számcímet be is írok ide: Excuse Me, That's My Brain You Are Eating). Lényeg, jövőre lesz egy DIY turnéja a Rotted-nek az új lemezük kapcsán, remélem jönnek felénk. Én megyek, az biztos.
Szóval, mire beértünk a kanadai bunkó death metal Last Felony kezdett. Remek tucat zenekar ez. Néztem őket 5 percig aztán eluntam. Nincsen semmi olyan a zenéjükben, amit nem hallottunk volna korábban (akár ezerszer jobban előadva). Viszont nem szóltak rosszul, ami legalább bizakodásra adott okot a többi koncertet illetően.
Az amcsi Arsis-t egész kis tömeg nézte, amit nem értek. Az Arsis sem csinál semmi olyat, amit ne hallottunk volna már százszor. Szerintem annyira sablonos metal banda ez, amennyire az csak lehetséges. Mindenesetre én őket is eluntam, hiába szóltak jól, de a zene élőben sem volt meggyőző, ahogyan az arrogáns frontember sem.
Közben kiderült, hogy a Misery Index lesz a következő zenekar. Én ennek nagyon örültem, mert így a legjobb 10-11 idősávot kapták meg Jasonék. (Az más kérdés, hogy az 'Index a Nuclear Blast-os debütnek köszönhetően elég sikeres német nyelvterületen, sokkal inkább, mint a Grave, vagyis többen nézték őket, mint a későbbi főbandát, na mindegy.) A zenekar nem szórakozott sokat a beállással, 20 perc alatt pöccre belőtték a cuccot. Az OEF-es fellépés óta megtalálták Sparky Voyles gitáros utódját a Criminal Element-es Darin Morris személyében, a jó magas, kopasz srác remekül hozta Sparky szólóit, amúgy meg vastagította a hangzást. De visszatérve a koncertre, számomra ismeretlen intróval kezdődött a buli, ami szépen átment az új lemezes Embracing Extinction-be. Mark Klopel énekes / gitáros most középen állt (és ő beszélt többet a közönséghez), Jason pedig a jobb oldalon nyomta. Azért érdekes ez, mert így mindenki jól látta, hogy Mark mekkora erőbedobással nyomul színpadon, folyamatosan rázta fejét, ugrált. Akkora energia volt a srácban, hogy azóta is őt irigylem. A hangzás nem volt annyira jó, mint amilyenre az előzenekarok alapján számítottam, de picit közelebb állva a színpadhoz azért ki lehetett venni mindent. Közben jöttek a jobbnál jobb Misery Index számok: Fed To The Wolves, Defector, The Carrion Call, Class Is Canceled, Traitors, Great Depression, The Specator, Retaliate, Conquistadores, You Loose, Ghosts Of Catalonia, Heirs To Thievery, We Never Come In Peace, Theocracy, de a sorrend nem biztos. Na, de eddig csak a lényeg maradt ki: ez volt ám a legjobb Misery Index koncert, amit eddig láttam és átéltem! Pedig lassan 10 felé közelít a szám. Az ok egyszerű: pont ekkora színpadra való ez a zene, pont ilyen közönséggel, szóval olyan hangulat volt, amilyet sosem tapasztaltam korábban Misery Index koncerten! Tényleg áramlott az energia a színpad és a közönség között. Úgy feltöltötte a merülő félben lévő akkumulátoraimat a koncert, ahogy kell. Köszi szépen srácok, ezért abszolút megérte kimenni!
A közönség harmada távozott a Misery Index után, pedig még hátra volt az est fénypontja, a svéd Grave. Ők abszolút nem az én zenémet játszák, úgyhogy tisztelettel csak annyit mondok, úgy tűnt a zenekar élvezi a koncertet és közönségnek is tetszett a produkció.
Remek este volt. Viszlát a legközelebbi Misery Index koncerten!
Ja, és itt van Jason Netheron blogja, a Demockery linkje, ami sok érdekes írást tartalmaz, érdemes olvasgatni!
