Az Emmure-ra és a Suicide Silence-re kíváncsi voltam élőben, a többi banda abszolút nem érdekelt. Mondjuk az említett két bandát sem hallgatom valami sűrűn (bár a koncert előtt az SS kicsit többször lement, de a végére már úgy ráuntam, hogy utólag sajnálom), de azt elsőre megállapítottam, hogy ezeket koncerten kell megnézni, mert az ilyen hatásvadász zene ott működik igazán. Igazam is lett, az Emmure simán az egyik legjobb deathcore koncertet adta, amit eddig láttam.
Előzetes belehallgatást követően a Word Alive-ot lőttem be, mint a többi előzenekarnál minimálisan érdekesebb bandát. Sajnos élőben tökéletesen elnyomták a szinti hangját, anélkül viszont csak egy közepes metalcore zenekar volt. Az az öt szám bőven elég volt.
A Deez Nuts-ra még kíváncsi is lettem volna, de nekem csalódás volt élőben, semmi érdekes nem történt színpadon és zene is unalomba fulladt. Inkább elmentem búzasört venni.
A koncert átlag életkora egyébként 17-18 év lehetett szerintem, sok gyerek volt. Hozzászoktam már ehhez a konstans módon kihagyott Black Dahlia Murder koncerteken, hol lesznek ezek 5 év múlva? Mondjuk oké, hol lesz az Suicide Silence 5 év múlva? :)
Az Emmure a kiírt időpontban kezdett és úgy dörrentek meg, hogy „AZT A KURVA”. Tökéletesen szóltak a lemezhez képest, de igazából még annál is jobban. Akkora erő volt a gitárokban, hogy azzal falat lehetett volna bontani, a Meshuggah is megirigyelte volna ezt a hangzást. A közönség egy emberként mozdult be, a pit szinte hangmérnökig ért. A színpad is egyből feléledt, minden zenész ugrált, bólogatott, mászkáltak össze-vissza. Frank Palimerí pedig tökéletesen vezényelte le a show-t, nem magyarázott feleslegesen, nem volt megénekeltetés, tapsoltatás, meg ilyen baromság. Plusz az is kiderült, hogy nem lehet teljesen komolyan venni a zenekart (bár ez már a számaik alapján is megjósolható volt, amelyekben a percenkénti breakdown-ok száma az egészségügyi határérték felett van, bár pont ez a lényege), pl. egyik számot a galaxis összes álcájának ajánlotta frontember. Vagy, amikor a Demons With Ryu-ban élőben is benyomták a „Round One Fight-ot”, elnézve a pitet... :) Pont azt kaptam, amit vártam, se többet, se kevesebbet: egy profi koncertet, amelyen hatalmas energiák szabadultak fel mind a közönség, mind pedig a zenekar részéről. Ezt simán megérte megnézni és lehet, hogy legközelebb is megnézném őket.
Nem úgy a Suicide Silence-t. Én itt is valami hasonlóra számítottam, mint az Emmure esetében, de a közönség is elfáradt és a zenekar sem volt annyira elemében. (Azért ennek a bandának érdekes a kiállása a a zenészek bármelyik death metal zenekarból jöhetettek volna, míg az énekes úgy néz ki, mint egy elég szerencsétlen junkie.) Egyébként Mich Lucker meglehetősen idegbeteg előadás móddal rendelkezik, a hangjáról nem is beszélve, ami még magasabb is volt élőben (konkrétabban fülsértő), a Deftones-tól lopott rámpás megoldás meg mindig jó ötlet. A zenészek meg folyamatosan pörgették a hajuk Cannibal Corpse módra. A koncertjük egyébként szerintem unalmas volt, eleve nem szóltak annyira jól, másrészt kiderült, hogy azért ez a zene egy huzamban 45 percig nagyon sok, ha az ember csak erre figyel. Mondjuk az Emmure után sok esélyük nem volt.
Az 5500 forintos jegyárat számomra nem érte meg ez a buli (lehet kérdezni, hogy akkor miért mentem el? Egyszerű: kíváncsiságból.), de az Emmure koncertet kellemes emlékként őrzöm majd.
