Az már önmagában csoda, hogy a Sleep újra ad koncerteket, az is elképzelhetetlen volt, hogy átjöjjenek Európába, az pedig a most sem hiszem el, hogy Budapesten is voltak. Nekem a Sleep jelenti a doom metal és stoner rock alfa és omegáját, a Dopesmoker pedig minden idők egyik legjobb lemeze. A Sleep egykori koncertjeiről ennyit lehetett tudni: „It’s massive, never seen anything like it”. Olyan is volt!
A Storm Of Light-ról mindent leírhatnék, amit az októberi koncertjük kapcsán megtettem már, úgyhogy nem ismétlem magam, annyi különbség volt, hogy eggyel kevesebb számot játszottak és a vetítés nem volt annyira durva. Itt jó kis bemelegítés volt, ott pedig egy nagyon jó levezetés.
A Sleep átszerelése közben a Carl Sagan-féle Cosmos: A Personal Voyage dokumentum sorozat második részéből ment le kb. félóra, amennyire szürreálisnak tűnt a szamurájrákok evolúcióját hallgatni, utólag annyira illett is oda. Aztán szépen lassan felsétált a tagok és belekezdtek a Dopesmoker kezdő taktusaiba. Nagyon masszívan (ugye!), súlyosan és sűrűn szóltak, úgy, ahogy még nem hallottam zenekart megszólalni. Matt Pike vagy három erősítőn játszott egyszerre, de Al Cisneros (nem gondoltam volna, hogy 2 héttel az Om után újra láthatom) basszusa is be volt dugva egy gitárerősítőbe. A Dopesmoker kb ~20 percet játszottak a Proceeds The Weedian kórus végéig, mint egy jelezve, hogy a karaván megérkezett. Ezután sorra jöttek a Holy Mountain zseniális dalai: a címadó, a Dragonaut, Aquarian és a From Beyond, eljátszották a csak koncertfelvételről ismerős Sonic Titant is, majd a Dopesmoker egy másik ~ negyed órás részével zártak, amivel a karaván tovább állt. Jammelősen, sok improvizálással adták elő a dalokat, körülbelül másfél órás volt a koncert. A nagy kérdés az volt, hogy Jason Roeder, hogyan helyettesíti Chris Hakiust, mert a Sleepben hatalmas szerepe van az ütemeknek és a doboknak, de Jason remekül megoldott mindent. A koncert közben a háttérben az univerzumról, asztronautákról, pszcihedelikus növényekről és az űrbe szálló sárkányról (Dragounaut) vetítettek, ami tökéletesen illeszkedett a koncert utaztató hangulatához. Ami pedig olyan volt, mint amikor végtelen univerzumokban termesztik az isteni növényeket amelyek felett sárkányokon repülnek a mariunaták, akik elhagyván a földet a végtelenbe tartanak a bong-karaván előtt amely a szentföldön át halad. A hatás kicsit hasonlított az OM koncertéjez, hasonlóan hipnotikus volt, ugyanakkor pszichedelikusabb és sokkal kevésbé spirituális, viszont sokkal-sokkal súlyosabb.
Új lemezt akarok!
