Végre beindulni látszik a koncertszezon!
2012.02.07. – Psycroptic, Leng Tch’e (Dürer)
A Kill With Hate-t lekéstem, a francia zenekarnak a nevét sem tudtam megjegyezni, szóval a Leng Tch’e volt az első banda, amit megnéztem. Eredetileg rájuk voltam a leginkább kíváncsi, mert még a régi felállással látott koncertjeik mind egytől-egyik zseniálisak voltak. Na, ez nem volt olyan jó, ugyanakkor én jól éreztem magam. Hogy miért nem volt olyan jó? Hát azért, mert:
- eleinte gondok voltak a hangzással (gitár halkabb volt a kelleténél),
- feleslegesen nagy szüneteket hagytak a számok között
- látványosan hanyagolták a korai lemezeket (amik sokkal jobbak az újnál)
Az új frontember szimpatikus volt, a hangokat jól hozta és a konferálásai is jók voltak és sokszor odaadta a mikrofont az első sorokban lévőknek, a többiek elvoltak.
A Psycroptic-ot is nagyon szeretem, viszont őket már nagyon sokszor láttam, így bár biztosan eljöttem volna akár miattuk is, mégsem vártam olyan izgalommal, mint a Leng Tch’et. Igazából velük sem vagyok maradéktalanul elégedett, mert az énekest lecserélték (vajon végleg? Remélem nem!) egy tipikus, bármilyen egyéniséget mellőző arcra. A zene tökéletes volt, de a pótvokalistának sem a hangja (HC üvöltés), sem pedig a mozgása nem tetszett. Ahogy emlékszem a koncert az utolsó két lemezre épült és kicsit rövid volt…
Ráadásul a koncert közben kaptam egy üzenetet. Ami miatt inkább kihagytam az Origin-t és hazamentem, hogy egész éjszaka dolgozzak (az milyen király volt). Viszont nem sajnálom, hogy kihagytam őket, láttam már őket is többször, egyszer sem győztek meg (és lemezen is szürkülnek, ahogy kell).
2012.02.09. - Astronautalis, Bluebird (Dürer)
Hát ez valami zseniális buli volt. Soha életemben nem voltam még hip-hop koncerten, így nem tudtam mire számítsak, de az este sokkal jobb volt, mint amit elképzeltem.
Az egész úgy kezdődött, hogy még tavaly nagy felhajtás volt az új Astronautalis körül, én viszont első hallgatás után letöröltem. Aztán kiderült, hogy lesz a koncert és gondoltam adok neki még egy esélyt. Másodjára sem működött. Viszont, harmadjára úgy elkapott, ahogyan kevés zene az elmúlt években. Bluebird kb. 10 körül kezdte el a bulit, korábbi belehallgatás alapján Ő annyira nem érdekelt, de, ha már ott voltam… Nagyon jó hangulatot csináltak a srácok, ugyanis úgy nézett ki a felállás, hogy amíg Jacques elől nyomta a szöveget, Andy (Astronautalis) háttérvokálozott és a refrénekbe segített be. Bluebird sokat beszélt, beszélgettek a számok között, sok poént is elsütött(-ek), ami megalapozta a jó hangulatot. Egyébként meg rendesen bemozogta a színpadot, 50 perces előadása hamar eltelt és bár a végére a zene kicsit monoton lett, de azért még simán tetszett az egész. Előadása közben pedig megválaszolódott az egyik legfontosabb kérdésem: mennyire zavaró, hogy rendes zenekar helyett egy laptop "zenél"? Semennyire. Egyszerűen nem az a lényeg, egy hip-hop "koncerten" másra fókuszál az ember, ennyi.
Egy helycserés támadást követően, kb. 10. perccel később kezdett is Astronautalis a The River, The Woods-szal. Egyből jó hangulat alakult ki, sokan énekelték, illetve szavalták a szövegét. Andy nem beszélt annyit a számok között, mint Bluebird, viszont sokkal többet mozgott. Az új lemez javarészét elnyomta, ezekre emlékszem: This Is Our Science, Thomas Jefferson, Dimitri Mendeleev, Contrails, Measure The Globe (zene nélkül, zseniális volt), Holy Water, Secret On Our Lips, de szerintem ennél több volt, az előző lemezéről pedig a The Wondersmith And His Sons és az elmaradhatatlan Trouble Hunters. A közönség pedig végig jól érezte magát, mozgott, énekelt, szóval a hangulat nagyon rendben volt, ami Astronautalis-ra is hatással volt, láthatóan Ő is egyre jobban érezte magát. Sajnáltam, mikor közel 1 óra után vége lett, simán néztem volna még ugyanennyi ideig. Még egy extra ráadásra is visszajött, amikor is freestyleban elnyomta, hogy soha nem számított ilyen fogadtatásra Budapesten, és hogy köszöni szépen. Ha minden igaz a nyáron már jön is vissza, én biztosan megnézem, mert ez nagyon tetszett.
2012.02.11. - Deafheaven, Hierophant, Wasted Struggle, Wolf Shaped Clouds (Trafik)
Tavaly első hallgatásra azt mondtam, hogy tök jó ez a Deafhevaen, aztán jó darabig nem foglalkoztam vele. Télen egyszer újra előszedtem, akkor is pozitív benyomásaim voltak, aztán a koncert előtt pár héttel neki álltam fülessel is figyelmesen… és nem értettem az egészet, de nagyon nem jött be amit hallottam, máig nem értem, hogy korábban mi tetszett bennük. Viszont a turnépartner Hierophant többszöri meghallgatásra is nagyon megragadott, úgyhogy miattuk lenéztem.
A Wolf Shaped Clouds szólhatott volna jobban is, elsősorban az volt a gond, az ének a terem színpaddal szembeni oldaláról hallatszott, eleinte azt hittem, hogy így visszaverődik a hang, de nem. Ott volt két hangszóró és oda volt keverve az ének. Hogy ez mennyire volt idétlen? Hát eléggé. WSC-re visszatérve, kicsit merevnek tűnt koncert, láttam már őket ennél sokkal jobbnak is.
A Wasted Struggle jobban szólt, viszont a haverokkal való beszélgetés miatt nem láttam belőlük sokat.
A Hierophant pedig pont olyan volt, mint kellett: fekete és gonosz. Bár az ének kicsit halk volt, de attól még nekem átjött a lemezük hangulata. A játékidő ideális volt, stb. Rosszat nem tudok róluk írni, tetszett és miattuk megérte elmenni.
Ellenben a Deafheaven… Még meggyőzhettek volna, hogy jó amit csinálnak, de nem ez történt. Már a kiállásuk is vicces volt a proto-náci énekessel és a proto-kocka gitáros gyerekkel. Oké, nyilván nem azok, vagy mittudomén, de nekem akkor is ezek jutottak az eszembe. De az igazi vicc nem ez, hanem a játékidő: 3 szám, max fél óra. Ez szerintem pofátlanság. Egyébként unszimpatikusak is voltak. De elég lesz a fikázásból.
Amiről még szót kell ejtenem, az a közönség. Én azt hittem, hogy a hipster black metal és a hozzá társított közönség egy blöff, hogy ez csak a neten (és a mesében létezik), ehhez képest a közönség komoly hányada pont ilyen bölcsész emberekből állt (persze a látszat csal és valójában mindenki original Thornspawn rajongó volt). Csak azt sajnáltam, hogy nem volt egy-két kifestett arc, úgy lett volna az igazi.
