2012.12.02. - Fear Factory, Devin Townsend (A38)
Ez az a koncert amiről azt kéne írnom, hogy milyen jó volt, de sajnos nem.
Devin Townsend előtt bemelegítésként az elmúlt évtized netes baromságainak jó részét megkaptuk videón. Elsőre még vicces is volt, de 20 perc után már nagyon idegesítő volt a Gummy Beart hallgatni. Devinék nem szóltak jól, eleinte aránytalan volt az egész (pont a várt Supercrush! alatt) utána meg csak halk. Ráadásul folyamatosan voltak technikai problémák. Devin a saját hangjára panaszkodott, de én nem vettem rajta észre, hogy nagyon beteg. Igazából az volt a legnagyobb baj ezzel a koncerttel, hogy főleg unalmasabb, kevésbé érdekes dalokat játszották szerintem. Plusz az előadás is túl merev és statikus volt, Devin viccei pedig fárasztottak. A tavaly előtti Brutal Assault-os fellépés egy másik szintet képviselt ehhez képest. Sokkal többet vártam.
De ez mind semmi ahhoz képest, amit tinédzserkorom zenekara művelt a színpadon... illetve maradjunk csak Burton C. Bellnél. Azt mindenki tudja, hogy nincs hangja, de erre a negatív teljesítményre nincsenek szavak. A zenekarról nem is írok, olyan voltak, mint egy tökéletes gép, hiba nélkül adták elő, az amúgy nem túl egyszerű zenét, emiatt még fájóbb ez az egész. Nem gondoltam volna, hogy egy énekes ennyire tönkre tud cseszni egy koncertet, de hát ezt is meg kellett tapasztalni. Burton lemezminőségben hozta az üvöltéseket, volt is erő a hangjában, de amikor tiszta énekre került a sor (vagyis a lényegre), hát az nem ment neki. Összesen, ha 3 hangot eltalált a 80 perces koncert alatt tönkretéve olyan zseniális dalokat, mint a Linchpin, Resurrection vagy éppen a Self Bias Resistor. Igazából nem lennék emiatt ennyire szomorú, ha nem tudnám, hogy Burton már 20 éve is ilyen szar volt és azóta képtelen volt tenni bármit ez ügyben, illetve, ha nem szóltak volna annyira jól, mint még soha kb. Komoly csalódás volt, amely jó időre elvette a kedvem a Fear Factory-tól.
2012.12.08. - Turbo (Iskola)
Most voltam először az Iskola nevű helyen, ami alapvetően rendben van. A koncertterem korrekt: jó magas a színpad, viszonylag jól szól a terem, a mérete valahol a kis Dürer és a Kultiplex között lehet. Az árak is okésak, nem drágább, mint az átlag budapesti klub.
A Turbo olyan volt, mint szokott, vagyis jól nyomták. Az új dalt, vagyis a Nebulosust pedig kezdem megszeretni (elsőre nem tetszett). Viszont most már nyomhatnák a One More Time-ot is újra, az elmúlt másfél évben nem hallottam tőlük, pedig szerintem idén voltam legalább 5 koncertjükön.
2012.12.16. - Converge, Touché Amore, Storm Of Light, the Secret (Dürer)
A Secretéket láttam már pár éve, akkor annyira nem gyakoroltak rám nagy hatást, most viszont jól elpicsázták a hátsónkat. Úgy szóltak, hogy Naplam halálék bármikor szívesen cserélnének velük, vagyis szinte fülsértően hangosan és nagyon-nagyon zajosan. Pont így fog szólni az apokalipszis is előbb-utóbb. Kár, hogy ettől még nem lesz jobb az idei lemezük, ami az előzővel összevetve elég gyengére sikerült.
A Storm Of Light első pár taktusát lekéstük ami nagy kár, mert ez a koncert a tavalyi bécsi bulijukat idézte. Ők is nagyon hangosak voltak, ami kellett is a kellő atmoszférához. Idén már voltak a Sleep előtt, de az az előadás össze sem hasonlítható ezzel. Alig voltak fények, helyette hatalmas kivetítő, ami a zenekarra is rávetítette a képeket (szokásos kedves kis képsorok mentek). Sajnos nagyon keveset játszottak, csak öt számot és abból is csak a középső hármat ismertem fel: Black Wolves, Missing, Collapse. Utóbbi katartikus volt ezzel a hangerővel.
Vajon Touché Amore-on mit szeretnek az emberek? Nekem az az egy szám elég volt.
A Converge pedig az eddigi legjobb általam látott koncertjét adta, még úgy is, hogy a közönség lehetett volna aktívabb. Azért volt ez a legjobb koncert, mert ahol én álltam, ott kb. jobban szóltak mint lemezen. Minden hangszert kristálytisztán lehetett hallani, igaz nem voltak olyan hangosak, mint a többi banda, de ez nem is kellett. A másik dolog meg a dalok kiválasztása, ennél jobban nem is lehetett volna összeválogatni, az egész annyira egyben volt, annyira sima volt, hogy még a kedvenc Converge lemezem (Petitioning The Empty Sky) hanyagolását is elnézem. Nagyon tetszett.
2012.12.21. Világvége fesztivál
A Kollapsot lekéstem, de a Fuck Off Systemről sem írok sokat, mivel nekem nem tetszett. Valószínűleg a 80" években bírt ez a zene hatalmasat ütni, itt viszont az előadás kicsit a zene rovására ment. Plusz nem szóltak valami jól, a gitárokban nem sok erő volt.
A VHK koncertje főleg azért volt különleges, mert egy csomó olyan dalt is játszottak, amit nem nagyon szoktak pl. Őseimmel, ami az egyik kedvencem. Meg aztán ez volt az új lemez bemutatója is egyben, a java részét el is játszották, érdekes, hogy a Boli emlékére írt dal mennyire jól működik élőben és mennyire nem lemezen. Én nagyon jól éreztem magam, a több, mint két órás játék idő úgy telt el, mintha két perc lett volna. Korábban úgy gondoltam, hogy egy pszichedelikus élmény megélését mindenkinek kötelezővé tenném ellenőrzött körülmények között, de most már úgy gondolom, hogy egy VHK koncertet is.
2012.12.23. - Fenyőfaünnepi gyászkoncert 3. felvonás
Fellépők, sorrendben:
- Random Chords: nem fértünk be, túl sokan voltak. De kívülről nem tűnt túl meggyőzőnek.
- New Dead Project: nem volt rossz, kicsit jobb hangzással is megnézném őket, hogy pontosabb ítéletet mondjak. (Mondjuk az a 20 perc, amit játszottak, az bőven elég volt).
- Dance Or Die: ha kevesebbet játszanak jobban tetszettek volna, így viszont túlságosan nagy zaj volt az egész.
- Rivers Run Dry: ez nagyon jó volt, ők szóltak a legjobban (talán ők nyomták a legminőségibb cuccokon) és mostanra összeérett az új csapat. Velük kapcsolatban csak annyi a gond, hogy rövid volt. Ebből simán elviseltem volna kétszer ennyit. Miattuk mindenképpen megérte lemenni.
- Wasted Struggle: őket korábban nem szerettem, de az új kislemezük eléggé meggyőző lett (ott van az év legjobb itthoni kiadványai között, az biztos), így kíváncsi voltam rájuk. Sajnos nekik is betett a hangzás kicsit, mert bár jól nyomták, de a gitár finomságait nem lehetett jól hallani, mert a basszusgitár elnyomta. Őket tutira megnézem valamikor januárban jobb körülmények között
- Oaken: ő rájuk voltam a leginkább kíváncsi, mert csak jókat hallottam róluk és a neten lévő két számuk is nagyon jó. Nem is okoztak csalódást, bár azért még érniük kell egy kicsit (pl. szerintem az énekes kicsit túlzásba vitte színészkedést). A zenéjük abszolút egyedül álló itthon, a külön álló dobos-billentyűs-énekes, pedig teljesen ki emeli őket. Számomra ők az egyik nagy itthoni ígéret!
2012.12.30. - Turbo, Deren (Showbarlang)
Ha minden igaz, a Showbarlang nem rég nyílt. Nekem alapvetően tetszett a hely, ha a felső leülős részen is megoldják a fűtést, akkor rendben lesz. Kb a kis Dürernél mondjuk 50 emberrel nagyobb, ilyen barlang design-nal, viszont a színpad sokkal magasabb és a hangzás is sokkal jobb.
A Derengre én úgy emlékeztem, mint VHK Ádám zenekara, de Ő nem volt itt. Alapvetően nem volt rossz koncert, de a végére kicsit untam magam, meg aztán nem az én zeném.
A Turbo a szokásos magas minőséget hozta. Sőt, jobb volt az előző koncert, mivel előszedtek pár régi nótát is. Még a One More Time-ot is eljátszották, amire már jó ideje vártam. Jó volt a hangulat, a koncert is. Remek lezárása volt 2012-nek.
