Sajnos időhiány miatt nem tudok komolyabban megemlékezni a decemberi koncertekről, de valahogy meg kell, különben elfelejtem őket.
2011.12.07 - Orphaned Land, Myrath (Club 202)
Tavaly ígéretet tettem, hogy, ha lesznek legközelebb is, akkor megnéznem őket. Hát ez az alkalom most jött el. Viszont most megígérem, hogy legközelebb már nem nézem meg őket, sőt. :)
Mire odaértem már ment a tunéziai Myrath. Vicces volt igazából. Zenéjük ízléstelenek tűnt, de egyszerűen annyit mosolyogtak és röhögtek a színpadon, hogy a jó kedv a közönségre is átterjedt. Én is mosolyogva néztem őket, úgyhogy nem tudom őket szidni. De, hogy itthon nem hallgatom meg őket az biztos.
Az Orphaned Land 9-kor kezdett. Először is, nagyon-nagyon jól szóltak. Szerintem még sosem hallottam ennyire jól szólni senkit a Wigwam (bocsánat, Club 202-ben). Kevesen sem voltak, a színpad előtti platz szépen megtelt. Tehát a körülmények adottak voltak. Majdnem 90 perces volt a koncert és egy csomó olyan dalt játszottak, amit nem kellett volna, ugyanis leültették a hangulatot. Oké, hogy a zenekar az újabb, progresszívebb lemezeit erőlteti, de egy csomó új témánál izgalmasabb a legszarabb nóta a bemutatkozó lemezükön, amit látványosan hanyagolnak. Mit nem adnék, ha nem csak az Ornaments Of Gold végét játszanák el arról a lemezről, ha nem mondjuk a Sahara's Storm-ot is. Egyszerűen egy csomó új dal a lemezen is unalmas, de élőben sem tesznek hozzá semmit. Hiába mosolyog a gitáros, ha üres a zene. Ez eddig azért nem tűnt fel a koncertjeiken, mert maximum 50 perces bulijaikat láttam eddig, ott meg nem volt idejük olyan dalokat játszani, mint az In Thy Never Ending Way vagy a the Path. Viszont, legalább volt a Neverending Way az El Nora Alila-ról, és a bemutatkózó demóról a Beloved's Cry, amik kompenzálták az unalmas dalokat valamennyire (az igazsághoz hozzá tartozik, hogy azért egyik sem koncert nóta :)). Én a végére már untam kicsit a koncertet. Pedig még kivetítő is volt, ahol keleties témájú montázsok mentek, meg mindenféle szimbólumok forogtak és hát a színpadi jelenlétre sem lehet panasz. De az igazság és a tanulság számomra az, hogy ilyen mennyiségben sok nekem az Orphaned Land, úgyhogy köszi szépen, de ez volt az utolsó.
Hát ez. Viszont, amiatt, hogy vége lett a koncertnek fél 11-re hatalmas pacsi jár a szervezőknek és a zenekarnak is.
2011.12.08 - Premonition 13, Magma Rise (Dürer Kert)
Huh, baromi sok munkám volt, de csak sikerült lejutni a Dürerbe! (Az érem másik oldala, hogy utána még hajnalig dolgoztam.) A Sunday Fury nem érdekelt, azért egy számot megnéztünk. Ellenben a Magma Rise-szal, ami jó volt. Na ők az a zenekar, amelyik lemezen egyáltalán nem tetszik, koncerten viszont mindig bejön. Pláne, ha jó hangzást sikerül kifogni, így volt ez most is. Nagyon jól szóltak a koncert is jó volt. Sokan is nézték őket és énekelték a dalokat.
Aztán jött a Premonition 13. Őket, ugye pont egy héttel korábban láttam Londonban, így nagyon meglepett, hogy csak hárman voltak. Jim Karrow valamilyen "dráma" miatt ott hagyta társait pár napja és bizony hiányzott. Sokszor volt meztelen a zene, amikor hallhatóan hiányzott valami, Karow kórusairól és az általa énekelt dalokról nem is beszélve. Cserébe viszont Wino sokkal jobban énekelt, sőt szerintem most énekelt a legjobban az általam látott koncertjei közül. Sokat is beszélt, kár, hogy nem nagyon lehetett érteni. A megszólalás ott, ahol én álltam nagyon jó volt, szépen szólt minden hangszer. Szinte teltház volt, ami nem is csoda, hiszen ingyenes volt a koncert (bár, hogy ezeknek az embereknek a 70%-a otthon maradt volna, ha egy ezresbe is kerül a buli az biztos). A zenekar kb. 7-8 számos szettje után a Crosshearted-ből kialakuló jammel búcsúzott.
Sejteni lehetett, hogy visszatapsolás után valami mást kell előkapjanak a kalapból, mert nem volt több számuk. Így is lett, Wino feljött egy magában a színpadra egy elektroakusztikus gitárral és olyan "minikoncertet" adott, ami rögtön jobb volt, mint aznap este bármi együttvéve. Sajnos, a dalokat nem ismertem, de utóbb kiderítettem, hogy az Adrift című szóló akusztikus lemezéről játszott (ami azóta már úton van ide hozzám ;). Nagyon jó érzés lengte körbe a számokat és nagyon jól énekelt Wino. Ha kicsit fellengzősen akarnék fogalmazni, itt látszott meg igazán, mekkora zseni a fickó, hiszen kiállt egyetlen akusztikus gitárral és olyan hangulatot varázsolt, amire más esetben zenekarok nem képesek, nem hogy az egyes tagok. Az elmúlt pár évben sok ilyen akusztikus gitáros esten ott voltam (pl. Scott Kelly, stb), de ez sokkal jobb volt mindnél. Nagy kár, hogy csak 20 percet játszott, elhallgattam volna még 1-2 órán át. Remélem előbb-utóbb szólóban is láthatom valami füstös klubban!
2011.12.10 - Karma To Burn, Fiktív (Kékyuk)
Hölgyeim és uraim! Ez volt az év koncertje. Sokat gondolkodtam azon, hogy ez vagy februári Kylesa, de ez egyszerűen annyira leírhatatlanul jó volt, hogy inkább ez. Úgy mentem oda, ha legalább olyan jó lesz, mint a nyári, akkor már megéri, de így utólag, nekem ez jobban is tetszett.
A Fiktív tökéletesen levette a Kyuss-t úgyhogy tökéletesen hidegen hagyott, elég volt távolról hallgatni őket.
A nyári koncert hatására itt is megcéloztuk az első sort, ami nagyon jó döntésnek bizonyult, hiszen az első pár sorban volt a legjobb hangulat. Itt táncoltak és bólogattak az emberek a leginkább. A K2B a példa arra, hogy bármilyen különleges látvány elem nélkül lehet tökéletes koncertet adni. Nem volt semmi különös, kijött három zenész, akik eljátszották a kedvenc dalaikat és közben akkora hangulatot csináltak, amilyenre nagyon kevesen képesek. Persze a jó hangulathoz a közönség is hozzájárult, folyamatosan mozogtak az emberek, dúdolták a riffeket, stb. De nem volt durvaság vagy ilyesmi. Áh, leírhatatlan és megfoghatatlan volt a koncertélménye, aurája (tényleg tapasztalni kell, legalább egyszer). Nem is próbálom leírni. Az biztos, hogy a 80 perces játék idő nekem 8-nak tűnt. Ahogy az is, hogy idén ezen a koncerten éreztem magam a legjobban, ennyi.
Ezt a képet a Will Meccum (gitáros) előtt heverő setlistről lőttem. Mivel nagyon szarul sikerült, ezért egy kicsit retusáltam rajta :) Így már felismerhetetlen, csak a lényeg látszik!
2011.12.13 - Cynic, Chimp Spanner (Club 202)
Na, erről készül a legfrissebb írás, hiszen 10 perce értem haza!
A Chimp Spanner szimplán jó volt. Instrumentális, néhol poliritmikus, néhol pedig progresszív zenéjük tökéletesen lekötötte a figyelmem majd 40-50 percen keresztül. Egyrészt vicces volt a színpadkép a két kifeszített logóval, másrészt a vetítés is teljesen illet a zenéhez (vagy a zenekari csimpánzos logó mozgott a zene ritmusára vagy pedig a Tetris játékot megidéző négyzetek mozogtak a háttérben). Tetszett.
A Cynic pedig szép volt. Kb. ez a szó írja le a legjobban. Teljesen csupasz színpadon játszottak, minden hangszer vonalból (illetve effektből) ment a keverőbe. Volt zenére mozgó háttér (pont olyan, mint a médialejátszók zenei vizualizációja), ami illet is a zenéhez. Játszottak minden lemezükről, az új kislemezt egy-az-egyben végigjátszották, a Focus-ról (sajnos) csak három nóta volt. Egész sokan voltak, többen, mint amire számítottam. Paul Masvidal egyébként kijelentette, hogy jobban szereti Budát, mint Pestet, már csak Buddha miatt is (bár Ő lehet, hogy nem erre a Buddhára gondolt). Viszont sokkal szimpatikusabb volt most, mint múltkor a Kultiplexben, akkor elég statikusan zenélt Paul, most viszont láthatóan élvezte a muzsikát. Egyébként sem láttam még egy lábon ugrálást koncerten. :)
És még egy dolog, ez a két koncert is nagyon jól szólt. Lehet lecserélték a cuccot a Club 202-ben?
Ha minden igaz idén már csak a remek nevű Let the zetor-troll partira megyek 30-án. De írok majd valami összefoglaló jellegű dolgot az évről, elvégre rekord mennyiségű koncerten voltam. Ja és addig is itt az év híre (a Nasum koncertek mellett):
SLEEP ARE CURRENTLY PLANNING A TOUR OF THE EUROPEAN CONTINENT FOR MAY 2012.
